Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
m Azt mondja továbbá az a tervezet, hogy hitelszövetkezetekre sincs szükségük a munkásoknak, adják oda megtakarított pénzüket a munkaadónak, a kinek ezt nyugtatnia kell és ez majd a takarékpénztárba elhelyezi. Ez a szövetkezetek eZfemharcznak a túlságig menő elfajulása. Hiszen ismerjük mi a magyarországi munkaadókat. Ok maguk elismerik, hogy egy harmadrészük megbízhatatlan,, megkárosítanák munkásaikat, ha ezt a kérdést ily módon rendeznék, mert hiszen tudvalevő, hogy a liberális ipartörvények idejében mindenki lehetett iparossá és akármilyen jött-ment kért iparigazolványt, ezt megkapta és így az iparosok között helyet foglal. Ez vesztökre szolgálna a munkásoknak, de ők az ilyen szövetkezetekbe, a mint már említettem, be sem lépnének. Ez. a megoldás tehát mindenképen nagyon siralmas lenne. A fogyasztási szövetkezetekről is megemlékeztek az előttem szólók. Ezeket nálunk nem fogják föl helyesen, praktikusan és a kik ezek ellen azt a nagy harczot, mely még folyamatban van, megindították, nagy tévedésben vannak. Nem fogják fel a fogyasztási szövetkezetek ügyét egyrészt magasabb szempontokból és nem fogják fel úgy, a mint azok az életben működnek, hanem képzeletivé teszik őket. A magasabb szempont azt kivánná, hogy a nemzeti kereskedelem érdekét tartsuk szem előtt és nézzük, hogy nagyobb haszna van-e abból a hazai kereskedelemnek, ha a szatócsok szaporodnak, mint abból, ha a fogyasztási szövetkezeteket szaporítjuk, még ha ezáltal 10—20 szatócs tönkre menne is. Nem vagyok érdekelve semmiféle fogyasztási szövetkezetnél, csak egynek vagyok rendes tagja és így hiteles tanúságot tehetek arról, hogy jobb és olcsóbb élelmi és fogyasztási czikkeket kapok e szövetkezet révén, mely nem is a legjobbak közé tartozik, mint kaptam akárhol a fővárosban. De hive vagyok a fogyasztási szövetkezeteknek a nemzeti kereskedelem szempontjából is, mert nem az a kérdés, hogy fentartsuk-e a szatócsokat vagy nem, hanem az, hogy csak közgazdaságunknak és társadalmunknak használó intézmények létesüljenek és tartassanak fenn. 140