Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
23 Általánosan azt tartják, hogy a munkások Magyarországon azért nem tudnak lábra állani és munkabérükből megélni, mert a szatócsokra vannak utalva, kiknél az apró bevásárlásoknál mindent kétszeres áron kell megfizetniük. S e részben nem kell messzire mennünk, próbálják meg t. hallgatóim megmérni azokat a czikkeket — akár szenet, akár fát stb. — a melyeket a kisebb üzletekből vesznek, biztosíthatom róla, mert próbákat tettem, hogy a mérték mindig hamis s azt biztosan állíthatom, hogy a szatócsok nem mérnek helyes mértékkel és a közvetítésért, sokszor a hitelezésért is sokat számítanak; s azért nem tud a munkás felebb vergődni, mert a szatócsnál kénytelen mindent vásárolni és mindent kétszeres áron megfizetni. Ha e szempontból, vagyis úgy fogjuk fel a fogyasztási szövetkezetek kérdését, hogy ezek igaz mértékkel mérnek, jobb és olcsóbb árút adnak és a közvetítési díjakat kiküszöbölik, akkor ha nem is fogjuk pártolni az állami kedvezmények megadását, mégis bizonyára nem fogjuk olyan nagy bajnak tartani azt, ha valami kedvezményt kapnak, mert jobban szolgálják a fogyasztó közönség érdekét és e mellett a magyar nemzeti kereskedelem ügyét is előbbre viszik. Tapasztalhatjuk ugyanis, hogy hazai kereskedőinknél nem tudunk hazai árút kapni, vagy ha nagy nehezen kapunk, azt a sarokból húzzák elő. Budapesten van kalapgyár is, de azért a tizedik kalapos üzletben sem kapni magyar kalapot. A magyar tisztviselők fogyasztási szövetkezete például ezzel szemben mindenütt propagálja a magyar készítményeket; itt nem lundenburgi, hanem szerencsi czukrot ajánlanak, a mely nem olyan jó ugyan, mint amaz, de olcsóbb s azért az ember egy kis hazaíisággal mégis megveszi. Huszonöt éve foglalkozom ipari ügyekkel és biztosan állíthatom, hogy a fogyasztási szövetkezetek néhány év alatt többet tettek a magyar készítmények elterjesztése érdekében, mint kereskedelmünk egy fél század alatt. A hazai kisiparosok, kézműiparosok készítményeit első sorban a fogyasztási szövetkezetek propagálják. Csak szatócspolitikának nevezhetem azt, a mikor érdekeltek és nem érdekeltek, hivatottak és hívatlanok olyan nagy tűzzel rontanak a fogyasztási szövetűi
