Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
21 bizalmi egyének nyújtanának garantiát arra, hogy a munkásszövetkezetek a törvényeket, az alapszabályokat megtartják és nem lépnek azon terekre, a melyek nekik igen kedvesek, de a melyek a szövetkezeti czélokon kívül esnek. Csak ennyiben akartam eme szövetkezetek lényegét ismertetni. Ezzel összefügg az a kérdés, hogy a felügyelet hatályos legyen. Én azt hiszem, hogy ha úgy vitetnék keresztül a törvény, hogy minden szövetkezet egy-egy központ kötelékébe tartozzék, akkor ez ellenőrizné a szövetkezeteket és biztosítaná azok fejlődését. Ha ez megtörténik, akkor nincs szükség arra, hogy a bíróságok ellenőrizzék a szövetkezeket, a melyek valamely kötelékbe nem tartoznak, mert mindenik oda fog tartozni. De a bíróságnak a szövetkezetek revideálása nem is hivatása, nem is lesz arra alkalmas soha. Sőt bíróságaink erre rá sem érnek; ellenben a kötelékeket, a központokat, melyek kevés számban létesülnének, ellenőrizhetné a bíróság. Azonban nem a bíróság tagjai lennének az e czélra szolgáló közegek, hanem lennének bizonyos intézmények — így az iparos szövetkezetekre nézve alkalmasak lennének a kereskedelmi és iparkamarák •— és a bíróság a főfelügyeleti jog alapján ezekkel végeztetné a központok revízióját. Nézetem tehát az, hogy minden szövetkezet egy kötelékbe vonandó be. A munkásszövetkezetek kérdését felkarolta a budapesti kamara is, azonban igen ferde irányban. Sajnos, hogy nálunk a szövetkezeti ügy a kereskedők részéről igen ferde világításba helyeztetik és hogy a kamarák sem támogatják, egynéhánynak kivételével, a szövetkezeteket, sőt ezekkel ellenséges állásponton állanak. A budapesti kamarában a jövő héten indul meg a vita e kérdés fölött és egy szép előadói tervezet van a kamarai tagok előtt, a melyben fölhívás foglaltatik a többi között arra, hogy ne fogyasztási szövetkezeteket alakítsanak a munkások részére, hanem a munkaadó jogosíttassék felárrá, hogy boltot nyithasson munkásainak és adjon esetleg hitelbe a munkásainak fűszereket, élelmi czikkeket vagyis mind azt, a mit a fogyasztási szövetkezet adhatna. A középkorinál is rosz- szabb és csak arra czéloz, hogy ne kelljen szövetkezeteket létesíteni. 139
