Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
7 bilis kamatoztatásra alakultak, nem birnak majd ezen a krízisen átvergődni, de hiszen azokért nem lesz kár, mert csakis az olyan hitelintézeteket érdemes fentartani, a melyek a kellő polgári kamatoztatás mellett életképesek. Mondom, az előadó úr erről a kérdésről nem szólt, de azt hiszem, hogy szükséges, hogy a jogász-egyletben a kérdés ezen része is szóvá tétessék. A harmadik ütköző pont az, hogy a szövetkezetek nagy része, főleg a fővárosiak, az első tervezettel nagyon elégedetlenek voltak és elégedetlenek a maival is. És nem lehet azt mondani, hogy nincs igazuk. A kereskedelmi törvény alapján ugyanis fejlődtek szövetkezeti bankok. Nem tudja az ember, hogy tulajdonképen mért nem fejlődtek részvénytársaság formájában. Alkalmasint csak azért, mert a szövetkezet könnyebben alakulhat meg, mint a részvénytársaság. Azonban épen úgy működtek, mint a részvénytársaságok, csakhogy valamivel drágább kamatot vettek és valamivel könnyebben adták a kölcsönt. Úgy az első. mint a második tervezet szem előtt tartotta a kis falusi szövetkezeteket, továbbá azon szövetkezeteket, a melyek hasonló érdekkörü, hasonló hivatásu embereket kapcsolnak össze. Valjuk meg, hogy tulajdonképen ez a kétféle szövetkezet az, a melynek erős létjoga van: az egyhiva- tásu emberek szövetkezete, a kik ismerik egymást, és a kis falusi szövetkezetek. Innen van, hogy szenvedélyes megtámad- tatásoknak volt kitéve az első tervezet azon intézkedése, hogy csak az egy községbeli, vagy az egy körjegyzőségbeli lakosok lehetnek tagjai a szövetkezetnek, továbbá az a sok-sok intézkedés, a mely az ilyen nagyszabású szövetkezetek alapítását és működését meggátolja, A tervezet nem mert olyan messzire elmenni, a meddig egyszer talán majd el kell mennie, hogy kimondja, hogy az ilyen szövetkezetek nem alakulhatnak; erre való a részvénytársaság; erre valók esetleg a részvénytársasági bankok és hitelintézetek keretében alakult hitelegyletek, a melyek betölthetik azon szerepet, a melyet most ezen szövetkezetek szolgálnak. Bizonyos, hogy az átmeneti állapot nehéz volna, mert mi történjen avval a sok szövetkezettel, a melyek így alapultak és ezen alapon működnek? A tervezet megelégedett azzal, és talán -— ha nagy krízist felidézni nem akar — helyesen, hogy meghagyja továbbra ezen 125
