Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 31. kötet (244-249. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 31. (Budapest, 1905)
A szövetkezetekről szóló törvénytervezet. A Magyar Jogászegyletben 1904. évi november és deczember havában tartott vita [247., 1905]
szövetkezeteket, de először őrködik azon, hogy üzletmenetük ellenőriztessék, a mi eddig nem történt meg; másodszor, hogy 5%-nál nagyobb osztalékot ne adhassanak; harmadszor az igazgatósági tagoknak se legyen nagy jutalékuk, az igazgató- sági tagság ne gyakoroljon nagy csáberőt és ezért a tiszta nyereségnek legföljebb 10%-a alkothatja azt az összeget, a mely köztük felosztásra kerül. Talán elvileg helyesebb volna a határozott állásfoglalás e tekintetben, de ismétlem, ha erre rászánni magunkat nem akarjuk, akkor alapjában helyeselni lehet a tervezet álláspontját e tekintetben, habár mindjárt meg fogjuk látni, hogy nem minden részletében helyes ez. De helyes az alap, hogy meghatároztassék a felosztandó osztalék maximuma, valamint maximuma az igazgatósági tagok által élvezhető járuléknak. Hogy mennyire helyeslendő a felügyelet, az ellenőrzés szigorítása, azt szintén utóbb fogjuk látni. Ezen három nagy ütköző pontja van a tervezetnek és ezen három kérdés az, a mely annyi szenvedélyes megtámadásnak tette ki a tervezetet különböző oldalról a szerint, a mint az illető egyénnek vagy testületnek politikai, közgazdasági állásfoglalása azt a tervezet ellen való felszólalásra késztette. Ezen három főfontosságu pont kiemelése után nagyjában követem az előadó úr sorrendjét és annak megfelelően adom elő észrevételeimet. Az előadó úr a definitió ellen tett kifogást és szeretné jobban kiemelni, megmagyarázni a kölcsönösség eszméjét. Én egyáltalán nem vagyok barátja annak, hogy defi- nitiók kerüljenek a törvénybe. Sohase elég jók és hasznosak s mindig inkább gátjai, mint előmozdítói a fejlődésnek. Hogy mégis helyeslem azt, hogy a tervezet definitióval kezdődik, annak oka először az, hogy a kereskedelmi törvényben is így volt s nem ártott és minek változtassuk ott a létező törvényt, a hol arra szükség nincs ? A második ok pedig az, hogy a szövetkezeteket takszative felsorolni nem lehet. Ha lehet is a maikat, nem lehet a holnapiakat és holnaputániakat. Mihelyt felsorolás történnék, nem lehetne tudni, hogy ezen jövőbeli alakulatok fejlődhetnek-e mint szövetkezetek. Ezért helyes, ha van definitió és én nem tudnám miért kellene és hogyan kellene ezen definitióban a kölcsönösséget megmagyarázni. Nagyon helyes, hogy benne van a kölcsönösség eszméje; majd a jövő 8 126
