Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
14 nagy jogi különbséget is, mely a biztosítási szerződés érvényessége és hatályossága között fennáll és a mi abban nyilvánul, hogy a díjfizetési kötelezettség egy oly felfüggesztő feltétel erejével ruháztatik fel, melynek teljesítése előtt a szerződés hatályossága be nem állhat és a kártérítési igény fel nem éledhet, mely körülmény azonban a biztosítónak azon jogát, hogy az érvényesen létrejött szerződés alapján a biztosítási díjat a késedelmes féltől bekövetelhesse, legkevésbbé sem érintheti. Ezen elvek általános érvényre és elismerésre jutottak az egész külföldnek úgy elméleti, valamint gyakorlati szakköreiben és mint a német birodalmi törvényszék által állandóan alkalmazott jogi igazságok véttettek fel ezen javaslatba is a nélkül, hogy eddig bármely oldalról is megtámad- tatásban részesültek volna. Ugyanezen felfogást tükröztetik vissza a svájczi javaslatnak intézkedései is és pedig úgy az első, valamint a visszatérő díjakra vonatkozólag. És épen itt látjuk a többi jogállamok és hazánk joggyakorlata között fennálló azon éles elválasztó vonalat, mely nálunk a biztosítóvállalatok létalapját a legnagyobb mértékben veszélyeztető sérelmes Ítélkezésben jut mindinkább súlyosbodó módon kifejezésre. Az egyik régi sérelem abban áll, hogy a visszatérő időszakban esedékes díjak nálunk nem perelhetők, holott ezeknek perlési joga sem biztosítási törvényünkbe, sem semmiféle érvényes jogszabályba nem ütközik, sőt a biztosítási intézmény egészséges és üdvös fejlődése szempontjából egyenesen szükséges volna. A nálunk jelenleg uralkodó praxis a kir. Curiának 26. számú polgári döntvényén alapszik, melyben azonban e nagy fontosságú kérdésnek kimerítő és meggyőző indokolását hiába keressük, — miután pedig a külföldi jogirodalomban és bírói gyakorlatban analog eset elő nem fordul, tájékozatlanságunk e részben teljes maradt. Indokok hiányában csupán egy kijelentést találunk a döntvény megokolá- sában és pedig azt, hogy miután a K. T. 485. és 505. §§. szerint a biztosítási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő díj a lejáratkor le nem fizettetik, ennélfogva megszűnvén a biztosító koczkázatviselése, az ennek ellenértékét képező biztosítási díjat sincs jogosítva követelni. A tör86
