Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
10 ellenkező megállapodás a 9-ik szakasz szerint érvénytelen és a biztosító legfeljebb csak azt kötheti ki magának, hogy ilyen esetekben neki kötbér fizettessék, a mi azonban az évi díj 5%-ánál magasabb összegre nem rúghat. Az indokolás szerint ugyanis a biztosítási feltételek gyakran igen súlyos hátrányokkal, nevezetesen a kártérítési igény elvesztésével sújtják a biztosítottat arra az esetre, ha bizonyos kötelezettségeknek pontosan meg nem felel és ámbár az ilyen kikötések jogosultságát elvitatni nem lehet, mert a rendes ügymenet és más fontos üzleti érdekek a biztosítási forgalomban feltétlenül megkövetelik, hogy a biztosított felek az elvállalt kötelezettségeket pontosan teljesítsék, még sem engedhető meg, hogy az ilyen szerződési feltételek a biztosított fél érdekeinek és jogainak túlságos veszélyeztetésére vezessenek. Itt ismét a gyengébb fél védelme szemben az erősebb ellenféllel jut kifejezésre. A javaslat különbséget tesz oly mulasztások között, melyek a káresemény bekövetkezése előtt és olyanok között, melyek a káresemény bekövetkezése után merültek fel. Az előbbieknél a joghátrány a 7-ik szakasz szerint nem áll be, ha a biztosított vétlenül, önhibáján kívül esett a mulasztásba és a teljesítést haladéktalanul utólag eszközölte. A káresemény bekövetkezése utáni időben elkövetett mulasztások hátrányos következményei azonban a 8-ik szakasz szerint csakis dolus (arglist) fenforgása esetén állanak be. Ezen utóbbi intézkedések gyakorlati jelentősége főleg a kárbejelentések eszközölésénél, valamint az orvosi és baleseti bizonyítványok bemutatásánál vagy pld. akkor van, ha tűzkár esetén a biztosított tárgyakon a becslés előtt változás eszközöltetik. Mert habár fontos érdeke a biztosítónak, hogy kár esetén a tényállás el ne homályosíttassék és hogy a valóságos kár helytelen intézkedések által ne nagyobbíttassék, azért mégis túlságos szigorra vezetne, ha a biztosított az ő kártérítési igényeitől olyan esetekben is megfosztható lenne, midőn őt a fenti cselekedetek körül sem rosszhiszeműség, sem vétkesség nem terheli. Ugyanezen elvek következetes alkalmazását találjuk a közlési kötelezettséget szabályozó 14—27. szakaszokban is, mert ámbár a tervezet a szigorú objectiv felelősség elvé al82
