Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
9 ben a mi törvényünkkel, fel nem sorolja, de kimondja, hogy az nem szólhat előmutatóra, mert — az indokolás szerint — a biztosító fizetési kötelezettsége mindig bizonytalan előfeltételektől függvén, a biztosítási kötvény nem ruházható fel az előmutatóra szóló közforgalmú értékpapír jellegével. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a kötvényben kezdeményezett gyanánt az előmutató jelöltessék meg. Ezáltal azonban a kötvény még nem válik előmutatóra szóló értékpapírrá, hanem mindig csak úgynevezett igazolási okmány (Legitimationsschein) marad, mely az adóst feljogosítja, de nem kötelezi, hogy az előmutatónak fizessen. A javaslat 6-ik szakasza a biztosítási kötvények bonyolult és terhes feltételeivel szemben akar a biztosítottnak védelmet nyújtani, a midőn kimondja, hogy az olyan megállapodás, mely szerint a biztosított magát a kötvény elfogadása által az abban foglalt összes feltételeknek aláveti, csak akkor érvényes, ha a biztosítottnak legalább négy heti határidő adatott a kötvény megvizsgálására és kifogásolására és ha ezen határidő alatt annak tartalma ellen kifogást nem emelt. Ezen kifogásolási jogon kívül kifejezetten fentartja a javaslat a biztosítottnak azon jogát, hogy a kötvény tartalmát tévedés alapján bármikor megtámadhassa. * A 7-ik és 8-ik szakaszokban jut kifejezésre az egész javaslatnak kiindulási pontját és vezéreszméjét alkotó azon irányelv, hogy valamely mulasztásnak jog fosztó következményei csak az esetben állhatnak be a biztosított fél terhére, ha őt az ő ténykedésében vagy mulasztásában vétkesség terheli. Ugyanezen vétkességi elv jut a javaslat részletes intézkedéseinél is mindenütt kifejezésre, a hol az egyes törvény- szakaszok a biztosított tényéhez vagy mulasztásához valamely jogvesztő következményt fűznek. Nevezetesen a közlési kötelezettségre, a díjfizetésre és kárbejelentésre vonatkozó rendelkezéseknél mindig ki van mondva, hogy a cselekedetnek és mulasztásnak hátrányos következményei csak akkor állhatnak be, ha a biztosított rosszhiszemű (arglistig) vagy legalább is vétkes (schuldhaft) magatartása állapítható meg. Az ezzel 81
