Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
8 indokolása szerint pedig a szerződés létrejöttnek akkor tekintendő, a mikor a biztosító az ajánlattevőt az ajánlat elfogadásáról értesítette. Egyszerű hallgatással tehát (úgy mint nálunk) a tervezet szerint a biztosítási ügylet létre nem jöhet. A mi már most a biztosítónak az ajánlatra való nyilatkozási kötelezettségét illeti, azt a tervezet egyáltalán nem tárgyalja, ennélfogva itt a dolog természet szerint a német polgári törvénykönyvnek idevonatkozó 145. és következő szakaszai nyernek alkalmazást és csakis a tűzbiztositásnál szabja meg a tervezet 80-ik szakasza, hogy az ajánlat legföljebb csak két hétig kötelezi az ajánlattevőt, mely határidő helyében azonban szerződésileg egy másik tetszésszerinti fix időpont állítható. Ezen biztosítási ágnál ugyanis elismeri az indokolás, hogy az ajánlattevőnek igen fontos érdeke követeli, hogy ajánlatának sorsa felől hosszú ideig bizonytalanságban ne maradjon. A javaslatnak ezen intézkedései nézetem szerint nem megfelelőek, mert teljes szabadságot hagynak fenn a biztosítónak arra nézve, hogy az ajánlattevőt külön szerződési feltételek által ajánlatának el vagy el nem fogadását illetőleg hosszú ideig kétségben tartsa, a mi pedig egyik félnek sem áll érdekében. Czélszerűbbnek tartom a sveiczi tervezetnek idevonatkozó intézkedéseit, melyek a közönséges jogtól el- térőleg kimondják, hogy az ajánlattevő, ha csak ő maga rövi- debb időt ki nem köt, ajánlatával legföljebb 10 napig, a hol pedig orvosi vizsgálat szükséges, legföljebb négy hétig marad kötelezve. Ezen határidő elmúltával az ajánlattevő obligója megszűnik. Olyan esetekben pedig, midőn egy létező biztosítás meghosszabbítására nézve tétetik ajánlat, a biztosító 10 nap alatt köteles nyilatkozni, ellenesetben az ajánlat elfogadottnak tekintendő. A kötvényre vonatkozólag előírja a javaslat 4-ik szakasza, hogy köteles a biztosító egy általa aláirt okmányt (Versicherungsschein) a biztosítottnak kiszolgáltatni. Ez azonban — ép úgy mint nálunk — nem kelléke a szerződés létrejöttének és csak arra való, hogy a fél egy olyan okirat birtokába juthasson, mely őt jogai és kötelezettségei tekintetében kellően tájékoztassa. A kötvény lényeges kellékeit a tervezet ellentét80
