Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
5 biztosítás összes ágaira kiterjedő általános határozatokat foglalja magában, úgy, hogy az egész tervezetnek majdnem fele része általános határozatokból áll. A 2-ik fejezet többi 5 része külön-külön szabályozza a tűz-, a jég-, az állat-, a szállítmányozási- és szavatossági-biztosítási ágazatokat. A 3-ik fejezet az életbiztosítást, a 4 ik fejezet a balesetbiztosítást szabályozza, az 5-ik fejezet pedig a záró határozatokat foglalja magában. Látjuk tehát, hogy a túlnyomó rész általános határozatokból áll, míg a specziális intézkedésekre aránylag igen csekély tér jutott, mely okból a javaslat által elfogadott ezen módszer és anyagbeosztás számos támadásnak és elitélő bírálatnak volt úgy az elmélet, valamint a gyakorlat kiváló képviselői részéről — nézetem szerint jogosan — kitéve. Az egyes biztosítási ágazatok között fennálló nagy és áthidalhatatlan különbség ugyanis lehetetlenné teszi, hogy az általános rész határozatai valamennyire egyformán nyerhessenek alkalmazást. Ennek következtében azután a részletes intézkedéseknél számos kivételt, módosítást, hatálytalanítást és kiegészítést kellett az általános részben foglalt szakaszokra nézve felállítani, a mi viszont a törvény könnyű kezelését, megérthetőségét és áttekinthetőségét a szakemberre nézve is megnehezíti, a laikusra nézve pedig csaknem lehetetlenné teszi. Ezen technikai beosztás nagy hátrányát képezi a javaslatnak, mely egyébként bámulatos jogászi tisztasága és éle, az igazság iránti buzgó törekvése, szövegezésének szabatossága és nyelvezetének szépsége révén méltán állíttatik a legkiválóbb német törvényalkotások sorába. Az elhangzott bírálatok túlnyomó részben oda konklu- dáltak, hogy a gyakorlati czélszerűség követelményeinek sokkal jobban megfelelne, ha az általános rész elhagyása mellett egy oly törvény alkottatnék, melyben minden egyes biztosítási ágazat külön-külön nyerne a maga befejezett egész és önálló szabályozását, ép úgy, mint az pld. a tengeri biztosításnál a kereskedelmi törvényben történt. Hasonló nézeten vannak a többek közt dr. Ehrenzweig és dr. Kalenbeck egyetemi tanárok is, a kik a javaslat módszerét és beosztását a fent ismertetett okokból hevesen megtámadták. 77
