Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
1904 márczius 26. Dr. Rózsa Vilmos: Tisztelt Teljes-ülés! A biztosítási magánvállalatokról szóló és csupán köz- igazgatási felügyeleti és szervezési intézkedéseket tartalmazó 1901 május 12-iki német törvény létrejötte alkalmával a német birodalmi gyűles határozatilag kimondotta egy oly tételes törvény hozatalának szükségét, mely a biztosítási szerződés keretében a felek között felmerülő jogviszonyok magánjogi vonatkozásait, tehát a felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit legyen hivatva kimerítően szabályozni és azt ekként az egész német birodalom területére nézve egységessé tenni. Jelenleg ugyanis Németországban a biztosítási jog a különféle országos jogok által nyeri partikuláris szabályozását, azonban a biztosítási jognak tételes szabályozását csakis az általános porosz Landrecht 1934—2358. szakaszai tartalmazzák, melyek azonban már jobbára elévültek. Ily körülmények között -— mondja a javaslat indokolása — Németországban a jogtudomány és bírói gyakorlat törvényes intézkedések hiánj^ában kénytelen volt a biztosítási jog uralkodó elveit a biztosítási ügylet sajátlagos természete és gazdasági rendeltetése szerint megalkotni, a melyhez a kereskedelmi törvénynek a tengeri biztosításra vonatkozó rendelkezései, valamint az egyes társaságok általános biztosítási feltételei nyújtották a kiindulási alapot. Ámde a tételes törvény hiánya oda vezetett, hogy a bírói gyakorlat még fontos kérdésekben is bizonytalanná és ingadozóvá lett és mindinkább érezhetővé vált annak tudata, hogy a jogbiztonság megteremtése és a felek kölcsönös érdekeinek igazságos kiegyenlítése csakis törvényhozási úton ér1* 75
