Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Vavrik Béla: Közgyűlési megnyitó beszéd a Magyar Jogászegylet huszonötéves fennállásának évfordulója alkalmából [243., 1905]
8 A megoldandó kérdésedet gyakran maga az idő tűzi elénk, melyekkel a tudománynak foglalkoznia kell ha hivatását be akarja tölteni; a mai mozgalmas korszak pedig az életbe közvetlenül belenyúló gyakorlati kérdések egész tömegét veti felszínre, melyek munkásságunk irányát is megszabják. De mint már Binding is megjegyzi, hogy a büntető jogászok mindig hajlandók a szakmájukat érintő általános tanokra nagyobb figyelmet fordítani, — ezt mi is tapasztaljuk. Az ott újabban és újabban felmerülő és egymással szemben álló elméletek, a lélektani és társadalmi nagy problémák feletti vizsgálódások és harczok eredményei, a múltban épen úgy, mint a jelenben, döntő súlyt gyakorolnak a jogélet alakulásaira, -— nem egyszer a hamis dogmák káros következményeivel. Nem csoda tehát, ha a magyar jogászság is nagy előszeretettel és tudományos készültséggel foglalkozik az idetartozó kérdésekkel; mert belátja, hogy az elvontnak látszó kérdéseknek elméleti tárgyalása, igen sok esetben nagy haszonnal jár a gyakorlat helyes irányú haladására. IJjabb időben a jogtudományban is mindinkább érezteti hatását a munkamegosztás elve, előnyeivel és hátrányaival; ez utóbbiak az egyetemes érvényű alapfogalmak és alapismeretek összekötő kapcsai nélkül csak fokozódnak, minek kárát vallja a jogtudomány és igazságszolgáltatás egyaránt. A tudomány egyes ágainak túlságos elszigetelése egymástól nem segíti elő annak igazi érdekét, mi a jogtudományra is áll. A közjog, büntető- és magánjog művelői sokban vannak egymásra utalva, a jogtudomány ezen ágai sok fontos kérdésben egymást egészítik ki. Mint a gyakorlati bírói vizsgáló bizottságnak számos év óta elnöke, sajnálattal tapasztalom azt is, hogy a fiatalabb jogásznemzedék igen kevés gondot fordít a közjog művelésére, holott ma a közjog, és általában a társadalmi tudományok a jogászi műveltségnek oly nélkülözhetetlen kiegészítő részei, hogy nélkülök a jogélet számos fontos jelenségei meg nem érthetők, és a melyek nem csak a büntető, hanem a magánjogban is nem egy esetben a gyakorlati kérdések helyes megoldásához elengedhetetlenek. Egyletünk, mint évkönyvei tanúsítják, nem zárkózik el a jog- és államtudományok egyik
