Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Vavrik Béla: Közgyűlési megnyitó beszéd a Magyar Jogászegylet huszonötéves fennállásának évfordulója alkalmából [243., 1905]
9 ágának művelésétől sem, mi által ébren tartja és elősegíti azok összefüggésének tudatát, és csökkenti a munkamegosztás hátrányait. Azt látjuk azonban, hogy a jogtudománynak az a része, mely épen külömböző ágainak általános összekötő kapcsait foglalja magában, még mindég nem bontakozott ki abból a ködös légkörből, mely azt ősidők óta körülveszi. A jog alapfogalmaira nézve még ma is teljes hiányát tapasztaljuk a tudomány egyetértésének. Magának a jognak, mint legfőbb fogalomnak meghatározása tekintetében Kant óta egy lépést sem tettünk előre, kinek ismeretes nyilatkozata ma is a helyzet tükrének tekinthető, hogy habár mintegy kétezer év óta van jogtudomány, a jogászok még mindég csak keresik a jog fogalmának meghatározását. A legáltalánosabb fogalmak, mint jogalany, jogviszony, tévedés, kényszer, jogügylet, kötelem és száz más, újabb és újabb construktiv kísérletek tárgyai, majdnem mondhatnék : áldozatai. Egy jeles pandekta tudós, Becker, pl. lemond a jogalany helyes meghatározásának lehetőségéről is; egy másik újabb időben gyakran idézett jogtudós, Schlossmann, a szerződés általános fogalmát a jog összes vonalán teljesen értéktelennek mondja, és a szerződések kötelező erejéről szóló általános dogmát, mint hontalant, száműzni kívánja a jog birodalmából; továbbá egyenesen végzetesnek mondja a képviseletről irt terjedelmes munkájában, hogy a képviselet, ép úgy mint az akaratkijelentés, vagy jogügylet, mindég az általános rész légies magaslatán, hol azok ködpáráktól környezetten vonóinak fel, minden tekintet nélkül a tényleges viszonyok végtelen sokaságára tárgyaltatnak, és arra figyelmeztet, hogy az elméleti systemizálástól idegenkedő rómaiak más utat követtek. Elmondhatjuk, hogy alig van alapfogalom, noha azok a mindennapi használat és alkalmazás tárgyai, melynek meghatározása tekintetében egyetértés uralkodnék a jogtudomány művelőinél. És ha látjuk azt az évtizedeken át vajúdó hatalmas szellemi munkát, a melyet különösen Németország legkiválóbb jogtudósai újabb időben a fogalmak, és jogelvek eme tisztitó műveletében kifejtenek, a létért való küzdés érdekes képe tárul elénk abban az értelmi világban, hol nem elvont bölcsészeti rendszerek magasztos ábrándjai, hanem a leggyakorlatibb tudó-
