Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Magyary Géza: Felülvizsgálat a polgári perrend törvényjavaslatában a képviselőház igazságügyi bizottságának módosításai szerint [240., 1904]
36 ténykérdés nem általában, hanem csak azokban a kivételes esetekben tartozik oda, a melyeket a «tj.» egyenként felemlít. Még egy érdekes eltérés észlelhető a kormányjavaslat és a bizottság szövege közt. Az előbbi (539. §.), épúgy miként jelenlegi jogunk azt rendeli, hogy a felülvizsgálati eljárásban felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás irányadó. Ellenben az utóbbi szerint a felülvizsgálati bíróság a a felebbezési bíróság Ítéletét az abban előadott tényállás alapján vizsgálja felül. (538. §.) Nem tudom, mert a jelentés egy szóval sem világosít fel — mi ennek az eltérésnek az oka ? Ha azonban valamiképen mégis azt akarná kifejezni, hogy ezentúl a felülvizsgálat nem lesz többé csupán «jogkérdésre» szorított perorvoslat: akkor ki kell jelentenem, hogy erre a czélra az új szöveg nem lesz alkalmas. Mert akár azt mondjuk, hogy a felülvizsgálati bíróság a felebbezési bíróság ítéletében előadott tényállás «alapján» vizsgálja, akár pedig azt, hogy arra a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás <iirányadó» : bármily szigorúan elemezzük is a szavakat, ugyanazt a gondolatot fejezzük ki. Egyébiránt az, hogy a felülvizsgálati bíróság a felebbezési bíróság ítéletét az abban előadott tényállás alapján vizsgálja felül, szintén csak szabályként áll, mert az ítéleti tényállás megszűnt az ügy megismerésének egyedüli hiteles forrása lenni, azzal szemben az előző iratok is figyelembe jönnek. A mi végül a reform értékét illeti, erre nézve most, annyi csalódás után, a mely minket a közelmúltban úgy a polgári mint a büntető perjog terén ért, csak nagy tartózkodással szabad nyilatkoznunk. Figyelembe véve azonban azt, hogy a harmadik fokon nem lehet megengednünk a felebbezést még abban az alakban sem, a melyben az jelenleg a rendes perben előfordul, másrészt figyelembe véve azt, hogy a jog- és ténykérdés szigorú elhatárolása, a melyet a S. E.-ben akartak keresztül vinni, sem elvileg nem lehetséges, de a gyakorlatban is rendkívül sok nehézségnek az okozója: mindez szükségképen arra indít minket, hogy a kettő közt középutat keressünk. Ne tegyük a harmadfokú felülbírálást oly széleskörűvé minő a felebbezés, de ne is korlátoljuk csupán az u. n. jogkérdésre, 2®0
