Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Magyary Géza: Felülvizsgálat a polgári perrend törvényjavaslatában a képviselőház igazságügyi bizottságának módosításai szerint [240., 1904]
25 olyképen hárítja el, hogy a szándékot vélelmezi, s így bizonyításától eltekint (Pl. váltó t. 6. §.). Ezek szerint az, hogy a fél valamit akart-e vagy sem, épen úgy a bizonyítás körébe esik, mint más tények és így történeti hűsége szempontjából épen úgy nem felülvizsgálat tárgya, mint más tények. A felülvizsgálati eljárásban az akarat is épúgy mint más tények, csak történeti lehetősége szempontjából lehet elbírálás tárgya. Más szavakkal, a felülvizsgálati bíróság csak annak elbírálására szorítkozhatik, hogy az, a mit az alsóbb bíróság a fél akarata gyanánt kiderített, általában a fél akaratából származhatott-e, a nélkül, hogy vizsgálná, vájjon tényleg abból származott-e ? A kir. Curia kétségkívül ezt a határt átlépte, midőn az alsóbb bíróság Ítéletét abból a szempontból is felülbírálja, vájjon a fél tényleg rosszhiszemüleg vagy színlelőén járt-e el. Más oldalról azonban helyes, midőn a kir. Curia azt a kérdést, vájjon a törvénytelen gyermek anyja a gyermek fogamzásakor festett életmódot folytatott-e, hogy a kereskedő fizetéseit megszüntette, a felülvizsgálat körébe vonta. Itt ugyanis a legfőbb bíróság csak azt vizsgálta fölül, vájjon azok a tények, a melyeket az alsóbb bíróság kiderített, a nélkül egyébként, hogy ezeknek a tényeknek valósággal meg vagy meg nem történtét is elbírálta volna, a köztapasztalat szerint minősíthetők-e fes- lett életmódnak, illetve fizetések megszüntetésének? Szóval a legfelsőbb bíróság itt az alsóbb bíróság ténybeli következtetését nem történeti hűsége, hanem csupán köztapasztalatszerű- sége szerint bírálta felül. Az ilyen elbírálás azonban még nem jog, hanem pusztán csak ténykérdés. Hasonlóképen helyes, sőt az egész kérdésnek az én szempontomból való megvilágítására nagyon tanulságos is, hogy a kir. Curia azt a kérdést, vájjon valamely nyilatkozat személyes vonatkozású volt-e vagy csak általánosságban volt-e tartva, a felülvizsgálat körébe tartozónak mondta, mert itt nem annak elbírálásáról van szó, hogy a nyilatkozat tényleg megtörtént-e, hanem csak arról, hogy feltéve, de nem vizsgálva, azt, hogy a nyilatkozat megtörtént, azt a köztapasztalat szerint személyes vagy általános vonatkozásnak kell-e minősíteni. Az indokolás azonban, a mely ehhez fűzve van, «hogy ez a tanuk által val209
