Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Magyary Géza: Felülvizsgálat a polgári perrend törvényjavaslatában a képviselőház igazságügyi bizottságának módosításai szerint [240., 1904]
24 Ha ezekhez az eredményekhez mérjük a kir. Curia gyakorlatát, különösen a már közölt szemelvényeket, arról kell meggyőződnünk, hogy felsőbb bíróságunk nem mindig tartja be a felülvizsgálatnak az itt megállapított határait, mert sokszor az alsóbb bíróságok ténybeli következtetését nemcsak lehetősége és köztapasztalatszerűsége, hanem történeti hűsége szempontjából is bírálja felül, tehát a ténybeli következtetést teljesen megismétli, a mi pedig nem egyezik meg a felülvizsgálat természetével. Ilyen határsértés rejlik különösen a kir. Curiának abban a gyakorlatában, hogy a rosszhiszeműséget jogkérdésnek minősíti. A magánjogban igen gyakran előfordul, a büntetőjogban pedig éppen szabály, hogy bizonyos jogi hatás a félnek akaratától, szándékától vagy ennek hiányától függ. Ez kétségkívül egy lelki állapotváltozás, tehát tény, a mely más tényéktől abban különbözik, hogy mivel csupán lelkűnkben megy végbe, közvetlenül nem esik érzéki megfigyelésünk alá, hanem csak közvetve az által, hogy minket valamely cselekvésre indít vagy valamely cselekvés abbanhagyására késztet, a minek következtében valamely érzékileg is megfigyelhető állapotváltozás áll elő a külvilágban. Ennek következtében az akarás vagy elhatározás, illetve ennek hiánya sohasem közvetlen bizonyítás tárgyát képező tény, hanem olyan, a melyről csak közvetett bizonyítás utján győződhetünk meg, t. i. oly tényekből vont következtetés utján, a mely tények érzéki megfigyelésünk alá esnek és a melyek okozatai az őket előidéző lelki állapotunknak. Ez a körülmény azonban egyáltalában nem változtat azon, hogy lelki állapotunkat: az akarást vagy annak hiányát ténynek tekintsük. Hogy ilyen jelleggel bir, az legvilágosabban kitűnik abból, hogy az érzékileg megfigyelhető tények annak okozatai. Már pedig semmiféle okozat nem állhat elő ok nélkül, a mely pedig sohasem lehet egyéb, mint tény. Csak annyi igaz, hogy az akaratnak vagy hiányának, mint a lélekben végbemenő belső ténynek felismerése sokszor igen nehéz, miután csak közvetve bizonyítható és az érzéki megfigyelésünk alá eső külső tényekből nem mindig biztos a következtetés reá, mint okra. Ezt a nehézséget a törvény sokszor 208
