Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Almási Antal: Törvényes kötelmek a tervezetben [237., 1904]
21 Az Indokolás (IV. к. 612. 1.) azt tartja, hogy ezen intézmény czélját elérte a nélkül, hogy a visszaéléseknek tág teret engedett volna, sőt bizonyos «korlátokat# és «előfeltételeket# említ, melyek azokat meggátolnák. A Tervezet a dolgok felmutatására vonatkozó kötelezettség sanctióját nem adja ugyan, de lex imperfectának azt bizonyára nem képzelte, mert hiszen ez valójában azt jelentené, hogy lemond annak gyakorlati alkalmazásáról. A kötelezettség nem teljesítése tehát az 1162. §. és az 1168. §. szerinti felelősséggel és kártérítéssel jár, mi a birtokost erős kényszerhelyzetbe hozza. És pedig kivel szemben ? Ha a Tervezet 1775. §. szavaitól, melyek úgy szólnak, mintha a birtokost védelmeznék, eltekintünk, lényegileg mindenkivel szemben, — a kinek arra kedve lesz, mert hiszen annak egyszerű állítása, hogy a dologra vonatkozó követelése vagy joga van, a birtokost máris a felmutatásra kötelezi. Az 1775. §. alapján idítandó perben t. i. felperesnek csak azt kell bizonyítania,, hogy alperes birtokos és hogy ő neki — ha az állított joga valódi — érdekében áll a dolog megtekintése.* Vagyis, minthogy a birtok bizonyítása igen könnyű, és legtöbbször beismerés útján fog tisztázódni, minthogy a felmutatást követelő majd gondoskodik arról, hogy oly jogot állítson, mely az ő érdekét napnál világosabbá tegye, (pl. tulajdon) valamely jog állítását pedig azzal kapcsolatban, hogy ezen jog létezéserői meg akar bizonyosodni az állító, sem lehet komoly akadálynak felfognunk, a Tervezet magánjogában általánosságban és elvileg a dolgok birtoka valójában a felmutatási kötelezettséggel lesz megterhelve és pedig súlyosan megterhelve. Nem kell ugyanis messze mennünk, hogy az 1777. § on túlmenő és a birtokos által ellen sem őrizhető károk kútforrá- sának lássuk az 1775. §. kötelmét. Gondoljunk a concurrens által felmutatni kért még üzleti titkot képező eredeti gyártmányokra, a párisi női szabó- vagy egyéb divatczikk modellekre, melyek kétségtelenül szintén az * V. ö. Cosack Lehrbuch des Deutschen bürgerlichen Rechtes I. 629. 1. 2. p. 21
