Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
109 gott föltétel». Sokkal közelebbről ismerem évtizedek óta a biztosító-társulatokat, semhogy bárki föltételezhetné rólam azt, hogy én bármily alkalommal és bármikor is ilyen kifejezéssel élhetnék. A mikor azt mondtam, hogy «eldugott föltétel,» ez alatt felszólalásom kapcsán mást nem lehetett érteni, és nem is értettem mást, mint azt, hogyha a kötvény világosan meghatározza a szövegben a biztosítás kezdetéül 1900. január 1. napját, ez irányadó abban az esetben is, ha ettől eltérő- leg egy föltételben ennek ellenkezője mondatik is ki. Az előadó úr szerint ezt a feltételt nem is ismerte, tehát félre sem volt vezethető a biztosított. Ez nem áll. Nem áll pedig először azért, mert ő a kötvény-feltételeket köteles ismerni. Hiszen épen abból indul ki a társulat, hogy azért kötelező a feltétel a biztosítottra nézve, mert ismeri azt. (Egy hang: Az ajánlatban benne van!) Egyébként a föltételek vagy legalább is a döntő feltételek, a biztosított által aláírandó ajánlatban mindig benne foglaltatnak. Azt mondja az előadó úr, hogy helytelen volt az a kijelentésem, hogy a biztosító társulat 364 napig spekulál. Én ugyan nem mondtam azt, hogy spekulál, de az akkori kifejezésemhez még egy napot hozzáteszek, és azt mondom, hogy a biztosító-társaság ezen felfogás szerint 365 napon át nem viselt koczkázatot és megkapta a díjat. Mert nem áll az és a törvénynyel ellenkezik, hogy a kötvény kiszolgáltatása állapítja meg a biztosítást. A törvény szerint akár állíttatik ki kötvény, akár nem, a biztosítás érvényesen létrejön. Az első évi díjat, akár az első napon, akár a jövő év első napján, tehát az első egész év letelte után követelheti és beperelheti a biztosító-társulat. Majd később rátérek arra, hogy mily esetben nem követelheti. Ennek következtében inkasszóról, praesentálásról és elutasításról egyáltalában szó sem lehet. Azt mondotta Eóth Pál ügyvéd úr, hogy a kereskedelmi törvény 468. §-aa kárbiztosításokra áll, de nem áll az életbiztosításokra nézve. Hogy honnan merítette ezt, azt nem tudom, mert tudtommal a 468. §. a kárbiztosításra épen úgy áll, mint az életbiztosításra. A 468. §. általános rendelkezés, a mely megmondja, hogy a biztosítás érvényesen mikor jön létre; azonban téves a felszólaló úr felfogása még azért is, mert ezen 181
