Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
Dr. Beck Hugó elnök: T. Teljes-ülés! Úgy a t. előadó úrnak, mint a vitázó felszólaló uraknak az egylet nevében köszönetét mondok. Nagyon érdekesek voltak úgy az előadó úr észrevételei, mint a felszólalóké, és igen sajnálom, hogy az idő rövidsége miatt azokhoz részletesebben nem szólhatok, azonban mégis kivánok néhány észrevételt tenni. Helyesnek és czélszerűnek tartom, hogyha a curiá- nak, mint a legmagasabb bíróságnak gyakorlata birálat tárgyává tétetik, mert hiszen az eszmecsere mindenesetre hozzájárul bizonyos controvers kérdések tisztázásához, a mi kétségtelenül a biztosítási intézmény javára szolgál. Azonban azt hiszem, hogy a legelső követelmény legalább is az, ha az ilyen gyakorlat megbeszélés tárgyává tétetik, hogy a Curiának gyakorlata ne egyoldalúlag és ne a valósághoz nem híven terjesztessék elő, mert különben teljességgel lehetetlen a'Curia gyakorlatát helyes birálat tárgyává tenni. Én épen a Curia gyakorlatára vonatkozólag felhozottak tekintetében akarok egy pár rövid megjegyzést tenni, és kezdem ott, a hol az előadó úr végezte. О azt mondja, hogy a biztosító társulatok ezerszeresen szolgáltatják azt vissza, a mit a biztosító felek szolgáltatnak. Erre csak az a megjegyzésem, hogy egy mákszemnyivel sem szolgáltatnak többet, mint a biztosított, mert hogyha 10.000 biztosított közül egynek kárát megtérítik, és 9999 díját megkapták, akkor bizonyosan nem szolgáltattak többet, mint a mennyit méltán követelhetni tőlük. Azt mondotta az előadó úr, hogy én a múlt ülésen történt felszólalásom alkalmából azt hoztam fel, hogy a biztosítási feltételek a nagy közönség félrevezetésére szolgálnak. Nem ezt a kifejezést használtam, hanem azt a kifejezést, hogy «eldu180
