Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
Dr. Rózsa Vilmos előadó: Tisztelt Teljes-ülés! Egész röviden bátor leszek előadásom vezérfonalára némileg visszatérni és különösen a méltóságos elnök úr némely- ellenvetésére reflektálni. Mindenekelőtt azt kívánom hangsúlyozni, hogy midőn itt a magy. kir. Curia gyakorlatát szóba hozom, teszem azt azzal a legmélyebb tisztelettel és nagyrabecsüléssel, mely engem ép úgy, mint e haza minden polgárát legfelsőbb bíróságunk iránt eltölt és csupán szigorúan theoretikus, tudományos szempontból óhajtottam a Curia jelenlegi biztosítási praxisával foglalkozni. Erre vonatkozólag az elnök úr ő méltósága elismerte azt, hogy az a legutóbbi években megváltozott és hogy a társaságokra nézve talán kedvezőtlen irányzatot öltött, de kifogásolta azt, hogy a Curia praxisát bizonytalannak és ingadozónak mondottam. Abban a tényben, hogy a praxis változott, benne van az is, hogy az most bizonytalan, mert hiszen nem tudhatjuk, hogy ezen változás állandó vagy csak időleges lesz-e és ezen állapot szüli azután a bizonytalanságnak és ingadozásnak érzetét. A mi ő méltóságának azon észrevételét illeti, hogy ha azonban a praxis az utóbbi időben a biztosító-társaságokkal szemben kedvezőtlen volt, ennek oka abban keresendő, mert a társaságoknak ezen esetekben igazságtalan ügyük volt, erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy nem egyes esetekkel, hanem elméletekkel foglalkoztam, melyeket a Curia a biztosítási szerződés jogi természetének, a díjkövetelés kérdésének és az ügynöki jogkörnek interpretálásánál szerintem tévesen alkalmaz. A díjra vonatkozólag azt mondottam és kifogásoltam, hogy a Curia az utóbbi időben körülbelül öt év óta megálla174
