Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
103 pítja a társaság kártérítési kötelezettségét az első időszakban akkor is, ha a fél a díjfizetést elmulasztotta és hogy viszont a legújabb időben a Curia a biztosítónak még az első évi biztosítási díjra irányuló keresetét is elutasítja, olyan esetekben, midőn a kötvényben a biztosítás kezdete naptárszerüleg kitüntetve nincsen. Ezzel szemben ő méltósága azt mondotta, hogy nem áll az, mintha a Curia nem ítélné meg az első évi díjakat, de concedálta azt, hogy az ő felfogása szerint is, olyan esetekben, midőn a kötvényben naptárszerinti kezdet nincs és kiköttetett, hogy a szerződési koczkázat csak akkor kezdődik, a midőn a díj lefizettetett, a Curia ezen kikötést számtalan ítéletében határozottan, világosan és kifejezetten megengedi, ha tehát ilyen esetben a koczkázat csak akkor kezdődik, ha a díj fizettetik, akkor természetes, hogy a társaság koczkázatot nem viselvén, törvénytelenül és igazságtalanul követeli a díjat, a melyet tehát neki ilyen esetekben megítélni nem szabad. Ez azon nagy elvi eltérés, mely közöttünk fennáll. Előadásomban már részletesen iparkodtam ezen felfogás tarthatatlan és sérelmes voltát bebizonyítani, de azért legyen szabad erre — tekintettel a kérdés rendkívüli nagy fontosságára — még nehány szóval visszatérnem. A felállított tétel két részből áll; az egyik a koczkázatviselést, a másik a díj- követelést illeti. Először a koczkázatviseléssel foglalkozva, sajnálattal kell kijelentenem, hogy oly ítéletét a Curiának még nem ismerem, mely a társaságot a fenti tétel alkalmazásával az első évben felmentette volna a kártérítés alól, az alapon, mert a díj be nem folyt. Ellenkezőleg, legújabban 1902-ben a Curia két alkalommal is magas kártérítési összegekben marasztalta a biztosító-társaságot, daczára annak, hogy a kötvényben naptárszerinti kezdet kitéve nem volt és a biztosítás hatálya a díj előzetes lefizetésétől tétetett függővé, mely azonban lefizetve nem lett. Ezen kikötés jogosságát a Curia elismerte ugyan, de marasztalta a társaságot azon alapon, mert az első évi díj iránt pert indított és ennélfogva már nem vitathatja azt, hogy a biztosítási szerződés az első évi díj lefizetésének elmulasztása okából hatályba nem lépett. Emeli ezen esetek érdekességét, hogy a haláleset nem is a biztosítás első esztendejében, hanem a második év 30 napi respirója 175 ■
