Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
100 előnye, hogy nem fizette ingyen a díjakat, hanem kap egy tőkésített díjmentes kötvényt. Nézetem szerint ez volna a leghelyesebb és lehetséges megoldás. Még csak egész röviden az ügynöki kérdésről kívánok szólani. Tudjuk, hogy judikaturánk azon állásponton áll, a melyet itt kifejtettek, és pedig egy nagyon sajátságos állásponton, a melyet inkább a biztosító-társaságok érdekében, illetve a biztosítási intézmény fejlesztésének érdekében foglalt el, hogy t. i. az ajánlat kitöltésénél az ügynök nem a biztosító-társaság, hanem a biztosított fél megbízottjának tekintetik. Hogy egy szokásos szólammal éljek, ez egy konventio- nális hazugság. Az ügynök nem a biztosított félnek a megbízottja, sem az ajánlat kitöltésénél, sem máskor, hanem vagy a biztosító-társaságnak az orgánuma, vagy pedig a biztosító- társaság érdekében működik közre. A judikatura álláspontjának ellenkezője az volna, hogy az ügynök a biztosító-társaság megbízottjának vagy kereskedelmi meghatalmazottjának tekintetik. Ez az álláspont az, a melyet az utolsó magyar jogász- gyűlés, ha jól emlékszem, 1896-ban elfoglalt. Akkor azon álláspontot foglalta el, ha jól emlékszem, Nagy Ödön váltótörvényszéki elnök indítványára, hogy de lege ferenda oly szabályozás kívánatos, hogy az ügynök a biztosító-társaság kereskedelmi meghatalmazottjának tekintessék és illetve a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó intézkedések szerint szabá- lyoztassék ezen egész kérdés. Hiszen látjuk, hogy küzdelem folyik e tekintetben az egész világon és senki sem képes megoldani az ügynöki kérdést, mert hiszen maga az ügynök oly sokféle, oly különböző ; ha például egy egész országot képviselő vezérügynökre gondolunk és lefelé haladunk a provi- sióra utazó aquisitorig, olyan nagyok az árnyalatok, hogy mind ezen kategóriákat egy kalap alá vonni és egyöntetűen elbírálni nem lehet. A német kereskedelmi törvény is megpróbálkozott vele, azonban mindeddig nem volt rá képes. Én részemről a jogászgyülés álláspontját tartom a leghelyesebbnek, mert ebből a következő állapot fog bekövetkezni: a biztosító-társaságok, hogy ha egyszer ki lesz mondva, hogy az ügynök kereskedelmi alkalmazottnak tekintessék, igaz, hogy nem fognak olyan szélesterjedelmű üzleteket csinálni, mint 172
