Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
81 egyszersmindenkorra a díjtartalék 75%-ában egyenlően megszabott visszavásárlási értékénél, különösen a gyakorlatban leginkább használatos biztosítási kombináczióknál, az első 5—7 év alatt a biztosítókra nézve kedvezőbb, később azonban azokra kedvezőtlenebb. E tény még annyiban is kedvező a biztosítókra nézve, a mennyiben a visszavásárlások tapasz- talatszerüleg a biztosítás fennállásának első éveiben a leg- gyakoriabbak. Hogy visszavásárlás esetén a biztosító a díjtartalék egy részét jogosan tartja vissza, az ma már vitánkívüli, úgy hogy megelégszem e helyen e levonás szükségességét a biztosítások szerzési költségeivel, illetve annak tetemes nagyságával indokolni egyrészt, másrészt azzal, hogy egyes biztosításoknak az összkoezkázatokból való kiválása oly kára a biztosítóknak, a melyekért kell, hogy bizonyos ellenértéket kapjon. A levonás jogossága ma már vitánkívüli. A levonható 3<>/o-ot illetőleg, a mennyiben a szerzési költségeket tekintjük, — ha azok észszerű határok között mozognak, — még a zillmerező biztosítókat illetőleg is, azt elégségesnek mondhatjuk. Hogy azonban a zillmerezők kedvezőbb helyzetben vannak, az kétségtelen, mert azok a szerzési költség egy jelentékeny részét a zillmerkvótával már számításba vették. Hogy a tőkésítések, tehát a kiválások folytán mennyiben romlanak meg az egyes biztosítók koczkázatai, azt természetszerűleg számokban kifejezni nem lehet, de annyi kétségtelen, hogy ha a szerzési költség fedezésére elegendő is az említett levonandó 3%, de az említett mindkét kármomentum fedezésére az semmiképen sem elegendő. Mindezen kifogásoktól eltekintve a Tervezetnek említett rendelkezései nem felelnek meg a kívánatos rendezésnek már azért sem, mert úgy a tőkésítések, mint a visszavásárlási értékek kiszámítása egységesen nem szabályozható, tekintettel már a többféle biztosítási kombinácziókra sem, valamint tekintettel a folyton váltakozó kamatlábra és a szerzési költségek változó nagyságára. Nem lehet e kérdést egységesen megoldani továbbá azért sem, mert a gazdagabb biztosítók olcsóbban dolgoznak,, mint a kisebbek, egyes kocz- kázatok kiválása őket tehát már nagyobb állományuknál fogva is kevésbbé alterálja, mint a kevésbbé vagyonos vagy kezdő Ü39 6 !53
