Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
82 biztosítókat. Különbséget kellene tenni ezután a zillmerező és nem zillmerező társaságok között, a kiknek díjtartaléka már számításuknál fogva is igen különböző. Különbséget kellene tenni az egyes biztosítók között a szerint, a mint az illetők díj tartalékai к at gazdagabban vagy szegényebben dotálják. Az egységes elbánásnak következménye természetszerűleg az volna, hogy azon társaságok, a melyek díjtartalékaikat eddig gazdagabban dotálták, mint a hogyan feltétlenül kötelességük lett volna, tehát a kelleténél szolidabbul dolgoztak, hogy azok dij- tartalékaikat ismét a legszükségesebb minimumra fogják redukálni, a mivel a törvény csak a biztosítottak érdekeit károsítaná. Mindezeknél fogva eliminálni kell minden modern biztosításjogi törvényből azon rendelkezéseket, a melyek a visszavásárlás és tőkésítés módja és összegszerű magassága tekintetében egységes rendelkezéseket tartalmaznak és át kell engedni e kérdések megoldását maguknak a biztosítóknak. Hogy a biztosítottak a biztosítók ezirányu kizsákmányoltatása ellen megvédessenek, ez azáltal el lesz érhető, ha a biztosítók köteleztetni fognak, hogy biztosítási feltételeikbe az általuk történő visszavásárlások és tőkésítések számításának mikéntjét bevegyék, sőt esetleg a visszavásárlási érték mindenkori összegszerű magasságát, valamint a megfelelő díjmentes biztosítási összeget kötvényeikben feltüntessék; a mi nálunk esetleg a felállítandó állami biztosítási hivatal részéről volna ellenőrizendő. A felvetett kérdésnek egységes abszolút megoldása ellen szól egyébként Roelli tanárnak a svájczi javaslat megalkotójának e kérdésben való állásfoglalása is. Azon körülmény, hogy ő — eredetileg a 2%-os, később a 82%-os levonási kvótának megteremtője, — az egységes levonási kvótát bizonyára beható megfontolás után a svájczi Tervezetben teljesen elejtette, arra enged következtetni, hogy lehetetlen oly egységes kodifikatórius elvet találni, a mely mindenféle szempontnak megfeleljen. Roelli tanárnak egyébként e tárgyban vallott nézete a következő: «А legújabb vizsgálódások folytán el kellett ismernem, hogy abbeli kísérletem, hogy a biztosítások tőkésítési és visszavásárlási értékét egységesen megállapítsam, meghiúsult. Kétségtelen immár előttem, hogy az életbiztosítási teknika mai 154.
