Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
80 hét. Csak azon kérdésekre kívánok reflektálni, a melyek jogászi szempontból is érdekkel bírnak. A mi első sorban is a tőkésítésre vonatkozó azon rendelkezést illeti, hogy az mindenkor az eredeti díjtáblázat figyelembe vételével vétessék foganatba, ezirányban több rendbeli aggály merülhet föl. Mert igaz ugyan, hogy a tőkésítésre vonatkozó jog az alapbiztosítási szerződésben gyökeredzik, és kétségtelen, hogy a biztosított a kamatláb esése esetén, — a mi napjainkban kétségbevonhatatlan tény és a közel jövőre nézve valószínű, — ennek folytán bizonyára előnyösebb helyzetbe is jut. De abból még semmiképen sem következik az eredeti díjtáblázat alkalmazásának szükségessége; mert bárminő néz- pontról is tekintsük a kérdést, minden esetben az eredeti szerződés legalább is lényeges módosításáról van szó; nem is említve azt az esetet, a midőn a biztosítási feltételek, illetve kamatláb a réginél is kedvezőbb, tehát az átszámítás, illetve tőkésítés a biztosítottaknak csak előnyére válnék. De semmiképen sem tekinthető indokoltnak az, hogy ha a biztosító üzemének szolidítása, illetve biztosítottjai érdekében bizonyos újításokat lát szükségesnek életbe léptetni, hogy azok a valójában és többnyire új biztosításokként kezelt tőkésítésekre — különösen, ha a tőkésítés új kötvények kiállítása útján történik — érvénynyel ne bírjanak. A mi a visszavásárlást illeti, itt eltekintve egyes mellékkérdésektől, különösen ki emelendőnek tartom a Tervezetnek eddig csak a svájczi Tervezetben érvényesített azon álláspontját, a mely a biztosító által a maga részére levonható összeget a biztosított összeg %-ában és pedig 3%-ában (a svájczi 2<>/o-ban) állapítja meg. Lényegileg maga a számítási elv ellen kifogásunk nem lehetne, mert tárgyilagosan Ítélve ezen számításomat a biztosítás tartamával csökkenő levonási kvótát állapít meg. Nagyjában-egészében tehát lényegileg a ma általánosan elfogadott álláspontot vallja. Másrészt azonban a levonási kvóta a szerződés fennállásával túlrohamosan fogy, a miként a svájczi szakértő-bizottságnak, különösen pedig Karup tanárnak számításai bizonyítják, a melyre itt különösen utalok, bár e számítások röviddel ezelőtt még befejezve nem voltak. Általában úgy mondják, hogy ezen új számítási mód az 152
