Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
1870-től 1879-ig terjedő deczennium alatt 5062, 1880-tól 1889-ig 8348, 1890-től 1899-ig 17,773 volt; minden 100.000 lakosra az első 10 évben 11, a második 10 évben 13’4, a harmadik 10 évben 17'7 öngyilkosság esett. Egyes városokban hihetetlen módon szaporodott meg az öngyilkosságok száma, így például New-Yorkban 1870-től 1879-ig minden 100.000 lakosra 13, 1880-tól 1889-ig 15’4 és 1890-től 1899-ig 20-8 ön- gyilkosság esett. Brooklynban az utolsó 30 óv alatt az öngyilkosságok száma csaknem megkétszereződött, míg St-Louisban és New-Oileansban a kétszerest is meghaladta. E statisztikai kimutatások kötelességévé teszik a törvényhozónak, hogy a biztosítási szerződésekből, illetve biztosítási feltételekből kiselejtezze mindazt, a mi az öngyilkosságok számának növelésére vezethet. Ezen feladatát pedig csak úgy fogja megvalósíthatni, ha abszolút rendelkezések útján gondoskodik arról, hogy a szóban levő megállapodások hatálylyal ne bírjanak. A német életbiztosító-társaságok szövetsége, legutóbb Schwarzburgban tartott gyűlésén az e tárgy fölötti diskussió során e kérdéssel is foglalkozott; kimondották azonban ott, hogy theoriában helyes az, hogy a beszámítható állapotban elkö/etett öngyilkosságoknál a biztosító ne fizessen, a gyakorlat azonban, sajnos, nincs összhangban a theoriával és az életbiztosító-társaságoknak nagy kárára szolgálna, ha a beszámítható állapotban elkövetett öngyilkosság esetén fizetni nem akarnának. Eeá mutattak itt arra, hogy a perek száma a kérdés körül azirányban, hogy az öngyilkosság beszámítható vagy beszámíthatatlan állapotban követtetett-e el, rohamosan megszaporodnék, mert ennek a kérdésnek eldöntése igen nehéz. E tárgyban különösen utalok dr. Leppmannak a Tervezet említett §-a fölött tartott kritikai előadására: (Yortrag in der ersten Versammlung der Abteilung für Versicherungsmedizin des Deutschen Vereins für Versicherungs - Wissenschaft). Ezen aggályok is indították állítólag a német birodalmi igazságügyi hivatalt a Tervezetbe felvett idevágó rendelkezéseket elfogadásra ajánlani. Ezen okok azonban nem alkalmasak a tárgyilagos bíráló meggyőződésére. A német Tervezet megalkotá75 1*7
