Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
70 mint a magyar polgári tervezet 1039. §-ának, a melyek szerint a kedvezményezett, ha a számára szerzett jogot visszautasítja, úgy tekintetik, mintha nem is szerezte volna meg. Miután a német polgári törvénykönyv ez irányban más rendelkezést nem is tartalmaz, még mindig kétséges lehet, vájjon különös ezirányú kikötés hiányában a biztosítási szerződésből eredő igény általában a jogügylet természetéből és tartalmánál fogva semmissé válik-e ily esetben, vagy hogy az igéretvevő azt önmaga részére követelheti-e; továbbá, hogy ha a kedvezményezett halála a biztosítási szerződésből eredő jogoknak megszerzését akadályozza, vájjon az ő igényét az ő örökösei öröklés útján megszerezhetik-e vagy sem. Mindezen kérdések a konkrét eset sajátos körülményei szerint birálandók el és nem ritkán nehézségekre és kétségekre fognak alkalmat adni. Mindezeknek elejét veszi a német Tervezet azáltal, hogy 158. §-ában, a nélkül, hogy tekintettel lenne a biztosítási szerződésből eredő igényeknek a kedvezményezett részéről való meg nem szerzésének okára, egész általánosságban kimondja,, hogy tőkebiztosítás esetén a biztosító teljesítésének követelheté- sére való igény a biztosítottat illeti meg, ha a jogosult harmadik azt meg nem szerzi. E szerint tehát a biztosítónak teljesítménye minden körülmények között esedékessé válik. A német Tervezet indokolása a kötelem ezen alanyi változását nem «cessio legis »-ként fogja föl, hanem, mint az érdekelt felek prezumptiv akaratát. Ez egyébként indokolt is, mert hiszen a szerződő feleknek bizonyára az a szándékuk, hogy a biztosítás bármily formában is a biztosítottak érdekkörének javára váljék, tehát nem vélelmezhető azon szándék, hogy a biztosítás egyedül és kizárólag a kedvezményezett személyéhez lett volna, kötve. A mint látjuk tehát, a német Tervezet nem ismeri kereskedelmi törvényünk elébb idézett és éppen nem indokolható rendelkezését, e mellett pedig elejét veszi ezirányú kételyeknek is. A kérdés minden oldalról való megvilágítása czél- jából pedig szükségesnek tartom még felemlíteni, hogy a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete a felvetett kérdés tekintetében kimerítőbb rendelkezéseket tartalmaz, mint a. német polgári törvénykönyv. Tervezetünk ugyanis 1039.§-ában 142
