Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
69 A magyar kereskedelmi törvény ezen rendelkezésének czólszerűségét felfogni nem tudom; nem nyújtott kellően megnyugtató felvilágosítást az értekezleti jegyzőkönyvek idevonatkozó szakaszának átolvasása sem. Mi legyen ugyanis magyarázata annak, hogy a kedvezményezett halála a biztosítási szerződésnek hatálytalanná válását vonja maga után ? Kereskedelmi törvényünk e rendelkezésének megalkotásánál a törvényhozó kétségtelenül abból indult ki, hogy azon esetben, ha az, a ki miatt és a kinek érdekében a biztosítási szerződés köttetett, már nem él, tehát így megszűnik az érdek, a mi az egész biztosítási szerződésnek lét- jogosultságot adott, semmi ok sincs arra, hogy magának a szerződésnek további obligatorius fennállása deklaráltassék. Ha a biztosított szempontjából és érdekében a törvény rendelkezését el is fogadjuk helyesnek, semmiképen sem tarthatjuk indokoltnak a biztosítónak a szerződés felbontására való jogát. Még kevésbbé ismerjük el helyesnek a kereskedelmi törvényünk 505. §-ának azon utolsó kikezdését, a mely szerint ily esetben a biztosító a befizetett díjaknak csupán Уз részét tartozik visszaadni. A törvény ezen rendelkezése kétségtelenül a biztosított védelmét czélozta, egyrészt az irányban, hogy a biztosított ne legyen kénytelen talán már régibb idő óta fennálló életbiztosítási szerződését tovább is fentartani, másrészt, hogy a biztosított, szemben a 486. §. rendelkezéseivel, illetve az 505. §. 3. pontja figyelembe vételével, az esetre, ha a kedvezményezett halála esetén tovább fizetni nem akar, tehát biztosítási szerződését tovább érvényben tartani nem kívánja, ne veszítse el az egész biztosítási díj at, a mit befizetett, hanem a biztosító köteles legyen annak Vs részét visszaadni. De ezen rendelkezés hiányosságából is kitűnik biztosításijogunk reviziójának szükségessége, illetve annak kívánatos volta, hogy a magánbiztosításokról szóló törvényjavaslat mielőbbi törvénynyé váljék; mert szükséges a fenti rendelkezéssel szemben az, hogy a bizonyos időn át már fennálló biztosítási szerződéseknek maguktól beálló tőkésítése, illetve visszavásárlása kimondassék. A kereskedelmi törvénynek ezen hivatkozott rendelkezése ellent is mond úgy a német polgári törvénykönyv 333. §-ának, 141
