Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
49 kiknek száma nagyobb vállalatoknál sok ezerre rúg, az ügy- nökösködést egyébkénti hivatásszerű foglalkozásuk mellett, többnyire csak mint mellékfoglalkozást űzik, semmiképpen sem tekinthetők tehát a biztosítási vállalatok képviseletére jogosított orgánumoknak. Ezeket ilyeneknek tekinteni és cselekedeteikért és mulasztásaikért a biztosítót felelőssé tenni, általában azonos volna az egész biztosítási üzemnek, — amiként az évtizedek óta bevált és a biztosítási ipar magas virágzását teremtette meg, — az egész gazdasági ágnak tönkretételével, de minden esetben mérhetetlen károsodásával. Minden oly tendentiát tehát, a mely oda irányul, hogy minden ügynök a biztosítót korlátlanul képviselhesse, energikusan vissza keli utasítani. Maga a tervezet is már messzebb ment a kelleténél és több irányban korlátozandó lesz, mert egyes rendelkezései túl nagy jogkört biztosítanak az ügynököknek. Aggálytalannak látszik az ügynöknek jogosítványa ajánlatoknak vagy azok visszavonásának átvételére, valamiként a biztosító által kiállított kötvények vagy díjnyugták kézbesítésére. Ez irányban nincs is szükség ezen jogosítványnak hely szerinti vagy személyszerinti korlátozására. Legfeljebb az ajánlatok visszavonása tekintetében volna kívánatos némi korlátozás. Ha tudjuk ugyanis azt, hogy a biztosítási vállalatok mai üzleti berendezése és technikája mellett mily anyagi áldozatokkal, — különösen életbiztosításoknál mily költséggel — jár valamely biztosítási üzlet megszerzése és megkötése, ha tudjuk azt másrészt, hogy mennyire reá vannak utalva a biztosító ügynökök közbenjárására, ha figyelembe vesszük azt, hogy a biztosítási üzlet természetéből kifolyólag az ügynökök díjazása, ha nem is egészben, de legalább nagy részben szükségképpen jutalékszerű, tehát az általuk közvetített ügyletek számához és nagyságához igazodik, úgy már elképzelhetjük, hogy minő veszélyeket rejt magában a tervezet azon rendelkezése, a mely szerint az ajánlat visszavonása is az ügynöknek, mint olyannak, tehát a biztosító bármelyik ügynökének jogát képezi. Nem szabad ugyanis ily rendelkezéssel módot nyújtani arra, hogy már egy megtörtént ajánlat bármelyik más ügynök rosszakaratának vagy konkurreneziájának áldozatul essék. Nem engedhető meg, hogy az egyik ügynök azt, a mit ügynöktársa 239 121 4