Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
50 nagy fáradtsággal, talán anyagi áldozatokkal megszerzett, egyszerű tudomásvétel útján hatálytalaníthassa, semmivé tehesse, csak azért, hogy egy-két nappal azután ő maga bírja reá ugyanazt a biztosítani szándékozót, hogy nála tegyen ajánlatot szerződés kötésére. E mellett figyelembe kell venni a jogbizonytalanságot, a mely a tervezet ezen rendelkezéséből előállhat. Végül figyelembe kell venni, hogy ezen rendelkezésnek észszerűsége nem lehet más, mint a biztosított kényelme. Mert semmi ok sincs arra, hogy az ajánlatok visszavonása joghatály lyal tudomásul vételére vonatkozó jogkör az illető ügyletet közvetítő üggynökön kívül más ügynöknek, illetve minden ügynöknek is megadassák. A miként a Tervezetben az említett jog az összes közvetítő ügynököket megilleti, ép úgy a biztosítás fenállása alatti mindennemű közlések és nyilatkozatokat joghatálylyal való tudomásul vételére, s az esedékes díjak átvételére is jogosultak lesznek ezek. Ezen rendelkezés semmiképpen sem felel meg a tényleges gyakorlatnak és nagy mértékben alkalmas a biztosítót károsítani. A mennyiben eddig a biztosító és a biztosított közötti érintkezés ügynök útján bonyolíttatott le, ez csaknem kivétel nélkül azon ügynök útján történt, a ki az illető üzletet kötötte, illetve a kinek az illető biztosítás akár területileg, akár personaliter kiosztatott. Semmi szükség sincs tehát ezután sem arra, hogy a biztosított jogosítva legyen bármelyik más ügynökhöz fordulni, míg ellenben ezen gyakorlat a biztosítót adott esetben érzékenyen károsíthatja. Figyelembe kell venni különösen azt, hogy a közvetítő ügynök elnevezés alá főképpen azon ügynökök tartoznak, a kik szerző közegekként ak- vizitóriusan működnek, tehát a kikkel egy oly üzleti érintkezés, mint a minőt a tervezet kérdéses rendelkezése feltételezne, nem szokásos és sok esetben a legkülönbözőbb okokból nem is lehetséges. Nyilatkozatok tudomásul vétele, valamint díjak átvétele minden esetben csak azon ügynököt illesse meg, a ki az illető üzletet kötötte, illetve a kinek üzleti körébe az illető biztosítás utaltatott. Igaz ugyan, hogy az ügynökre vonatkozó intézkedések diszpozitiv jellege folytán az ellenkező is kiköthető, de a 44. §-ra való tekintettel (wissen musste) mégis az ily kikötések értéke igen kétes volna. Még az emlí122
