Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
48 meghatalmazás esetén ismerhető el. A tervezet diszpozitiv jogot ad ugyan, mégis azon korlátozással, hogy attól való eltérések csak akkor bírnak érvénynyel, ha a biztosított azokat ismerte, vagy azokat ismernie kellett volna. Különösen ezen utóbbi rendelkezést tartom kevésbbé szerencsésnek. Forrását fogja ez képezni bizonyára kételyeknek és újabb pereknek, hiszen ma már azon kérdés körül, hogy vájjon mit jelent a tervezetnek azon kijelentése, hogy «ismernie kell» (kennen müssen) a biztosítási jog két tekintélyes tudósa között élénk vita indult meg. A míg egyrészről uggyanis Ehrenberg1 nem tartja elegendőnek ehhez, a kérdéses korlátozásnak az általános biztosítási feltételekbe történt felvételét, addig Könige' ezt teljesen elegendőnek tartja. A mi most már azon kérdést illeti, hogy vájjon a tervezet a közvetítő ügynök jogkörét illetőleg helyesen rendelkezett-e, illetve, hogy annál több vagy kevesebb jog illesse-e meg a közvetítő ügynököt, úgy ezen körülményt illetőleg a tényleges körülmények objektiv méltatásával, de semmiképpen sem méltányossági mérlegelések alapján kell ítélni. A biztosítottnak jogosult érdekei kellőképen megvédendők és a mellett nem szabad szem elől téveszteni, hogy a mai közgazdasági életben a biztosítási ipar igen értékes és fontos közgazdasági faktor, a mely érdekeinek kellő respektálását joggal megköveteli. Nem szabad ugyancsak szem elől téveszteni azt sem, hogy a midőn a biztosítóknak követelései odairányulnak, hogy üzemük súlyos terhek alól felszabadíttassék és mentesíttessék, akkor ők egyszersmind a biztosítottak érdekeit is védik és ennyiben a biztosítók és a biztosítottak érdekei között látszólag mutatkozó divergencia a valóságban nem is létezik. A biztosítási üzem sajátosságánál fogva, a mely benső természetéből kiindulva a koczkázat lehetőleg széles körű megosztását és ennélfogva az üzletnek minél tágabb körű kiterjesztését követeli meg, a biztosítók természetszerűleg reá vannak utalva arra, hogy kiterjedt ügynöki hálózatot tartsanak fenn. Ezek az ügynökök, a 1 2 1 «Entwurf eines Gesetzes über den Versicherungsvertrag» Zeitschrift für die gesammte Versicherungswissenschaft, Band III. 1903. S. 323. 2 «Der Entwurf eines Gesetzes über den Versicherungsvertrag» Das Recht, VII. Jahrgang. 1903. S. 445. 120
