Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
45 jogi tartalmat adni, a legkülönbözőbb konstrukcziók útján kísérelték meg. Megkísérelték az ügynöki szerződést a szokásos szerződési formák egyike vagy másika alá sorozni; majd mandátumnak tekintetett, majd munkabér-szerződésnek, majd szolgálati szerződésnek, majd végül a modern jogfejlődés sajátszerű alakulatának, a mely a régebbi szerződési formák alá szubszumálható nem lévén, contractus sui generisnek volt tekintendő. A biztosítóknak az ügynökökért fennálló felelősségük kérdésénél, illetve ezen kérdés mikénti megoldásánál mindezen konstrukcziók bennünket nem érdekelnek; útbaigazítanak ugyan az ügynöki szerződésben érdekelt felek egymáshozi viszonya iránt, de teljesen tájékozatlanul hagynak az ügynökök képviseleti jogának nagyobb vagy kisebb terjedelme tekintetében. A kérdés elbírálásánál ennélfogva szükségképen vissza kell nyúlni a biztosító által ügynöke részére kiállított meghatalmazásra. A vita ugyanis a körül forog, hogy ezen meghatalmazás szigorúan a biztosító akaratnyilvánításához mérten interpretálandó-e, vagy pedig kiterjesztően bevonassanak-e ezen meghatalmazási viszony megítélésének körébe oly külső, a biztosító akaratnyilvánításán kívül álló és attól független momentumok, mint a minők a forgalom szükségletei, a biztosítani szándékozók tudatlanságára és járatlanságára való tekintetek és más egyéb méltányossági, illetve szocziális okok? A menynyiben a biztosítási ügynökök szerződések kötésére jogosultsággal bírnak, úgy képviseleti jogosultságuk legnagyobb részt vitánkívüli. Rendkívül vitás azonban a közvetítő ügynökök jogállása. Az egymással ellentétes szélső nézetek között a nézeteknek egész sorozata hullámzik, a melyik egyik részen az ügynököt önálló közvetítőnek tekinti, a másik részen pedig a biztosító prezumptiv meghatalmazottjának. Nem akarok e kérdéssel hosszasabban foglalkozni, hiszen az ügynöki kérdés már egész monografikus irodalmat teremtett. Rámutatok e kérdés irodalmában itt csak különösen Immerwahr, Neumann, Ehrenberg, Baumgartner, Duthaler, Hermann, nálunk dr. Neumann Ármin, saját csekélységemnek e tárgyról szóló tanulmányaira, végül dr. Balog Arnoldnak a Magyar Jogászegyletben tartott ily czimű felolvasására. A mi 117
