Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
46 a joggyakorlatot illeti, ezirányban reá kívánok mutatni a német Reichsgericht legújabb joggyakorlatára, a mely hosz- szabb ingadozás után különösen az utóbbi években a biztosítók ügynökeiért való felelősségének kiterjesztésével következetesen szembe száll, midőn az ügynöknek a biztosítási ajánlatok felvétele körül elfoglalt jogállása tekintetében kifejezetten azon álláspontra helyezkedett, hogy az ügynök, a ki az ajánlatot tévő helyett az ajánlati formulát kitölti, nem tekinthető a biztosító alkalmazottjának, hogy az ügynök közreműködése daczára az ajánlat kérdéseire adott valótlan válaszokért a biztosító nem felelős, ha csak a konkrét esetnek különös kivételes körülményei az ellenkezőt nem indokolják. (Az említett ítéletek közül különösen felemlítendőnek tartom a német Reichsgerichtnek 1900. május 30-án és 1903. szeptember hó 22-én hozott ítéleteit, a melyek a Wallmann féle Versicherungs- Zeitschrift 38-ik évfolyamának 20-ik számában jelentek meg.) A német polgári törvénykönyv megalkotásával az ügynöki szerződés klassifikációja körüli vita elvesztette aktualitását, mert ennek értelmében az szolgálati szerződésnek tekintendő. Az ügynöki jogkörnek terjedelme tekintetében azonban ez sem vitte közelebb a kérdést a megoldáshoz. Ezzel szemben azonban a polgári törvénykönyvvel egyidejűleg életbe lépett német kereskedelmi törvénybe a kereskedelmi ügynök jogkörét illetőleg oly rendelkezések vétettek fel, a melyek az 1901. évi német biztosítási felügyeleti törvény 16. §-a alapján a biztosítási ügynökökre is alkalmazást nyernek. Ezen rendelkezések azonban csak egyes esetekre vonatkozván, semmiképen sem alkalmasak az e téren uralkodó jogbizonytalanságot megszüntetni. Annál inkább örömmel üdvözölték Németországban az előttünk fekvő tervezet rendelkezéseit, a melyek hivatva lesznek e téren rendet teremteni. A német kereskedelmi törvény 84. §-ának megfelelően a tervezet kétféle ügynököt ismer: közvetítő és a szerződés megkötésére jogosított ügynököt. Mig a svájczi tervezet csak általában azt mondja (33. czikk.), hogy az ügynök a biztosítottal szemben mindazon cselekményekre tekintendő jogosítottnak, a melyek a reá bízott ügykörrel rendszerint járnak, vagy a melyeket az ügynök a biztosító hallgatólagos jóváhagyása mellett 118
