Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 30. kötet (237-243. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 30. (Budapest, 1904)
Rózsa Vilmos: A német biztosítási törvénytervezet tekintettel hazai joggyakorlatunkra [239., 1904]
30 ki, hogy az ügynök ténykedéseiért a biztosító társulat korlátlan felelősséggel tartozik. A magyar bírói gyakorlat és a magyar törvénytervezet sokkal liberálisabb, mint a nagyon feldicsért német javaslat, mert az ügynöki hatáskör megállapításánál nem a biztosító társulatok érdeke ellen, hanem épen az intézmény érdekében foglal állást. Hiszen legjobb bizonyítéka ennek az, hogy az enquéten a biztosító társulatok nagy buz- gósággal hangoztatták, hogy a biztosítási dijak jogérvényes nyugtázása az ügynökök által egyáltalán nem engedhető meg, mert különben a társulatok tönkremennének és mit találunk? Hogy a magyar javaslat szerint az ügynököknek ez a jogköre korlátoztatik és pedig nagyon lényegesen, a német javaslat pedig világosan azt tartalmazza, hogy ha a biztosított a közvetítő ügynöknek fizetett, akkor a fizetés ép oly jogérvényes, mint hogyha magának a társulatnak fizetett volna. Az előadó úr továbbá azt mondja, hogy az ügynöki hatáskörre nézve a Curia kimondja azt, hogy az ügynöknek ténykedése a biztosító társulat ténykedése. Bocsánatot kérek: ilyen általános kimondást tartalmazó határozat egyáltalában nincs. Hanem évek óta következetesen az mondatik ki, hogy — bizonyos esetekben, de nem feltétlenül minden esetben — midőn az ügynök a biztosított felet megtévesztette, igenis esetleg a biztosító felelős, de nem minden ténykedésért. És ugyanezt méltóztatik megtalálni a Beichsgericht számtalan határozatában is. A judicaturára vonatkozólag ezeket óhajtottam megjegyezni. 10*
