Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
43 vagyonra szorított korlátozás a perek hosszadalmas és bonyolult volta folytán egészen koczkáztatná azt a czélt, melyet a javaslat contemplál, hogy t. i. a hitelező kijátszását megakadályozza. Ezzel szemben az előadó úr a fiat justitia pereat mundus álláspontjára helyezkedik és azt mondja, legyenek bár a perek bonyolultak és hosszadalmasak, legyen bár igaz, hogy időközben az átvett vagyon elkallódhatik, s annak eredeti minemüsége megállapítható nem lesz, mégis a legfőbb érdek az, hogy az átvevő esetleges megkárosításoktól megóvassék. Nézetem szerint azonban, t. teljes ülés, mi sem veszedelmesebb, mint egy törvény, a mely meg nem tartja azt, a mit igér, a mely lex imperfecta, mert gyakorlatilag nem kezelhető. Én egy jogilag rosszul construált törvénynek mindig előnyt adok egy olyan törvény fölött, mely a jogbiztonságot veszélyezteti. Különben a törvényjavaslat által felállított korlátok mellett a jóhiszemű üzletátruházásoknál az átvevő érdeke is eléggé meg van óva, mert egyfelől nem felelős más kötelezettségekért, mint azokért, melyek az üzletből erednek és ezekért is csak akkor, ha azokat az átvétel idején ismerte, vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatta volna. Ezen korlátok mellett, mint az indokok helyesen kiemelik, az átvevő jogi helyzete nem rosszabb, mint volna akkor, ha csak az átvett vagyon erejéig tartozna felelősséggel. Egy komoly, tisztességes vevőnek mindig módjában lesz az átveendő üzlet minemüségé- ről, annak activáiról és passiváiról az üzletkötés előtt meggyőződést szerezni és elhatározását ezen vizsgálat eredményétől függővé tenni, egyenesen tőle függ tehát a vételt megkötni, vagy abban hagyni. Ha az üzletet túlterheltnek találja, ne vegye át. Nem létezik érdek, mely azt kívánná, hogy a túlterhelt üzlet a hitelezők kijátszásával egy harmadik kezébe jusson; itt az előadó úr által annyira hangoztatott igazságosság elve azt követeli, hogy az üzlettulajdonos vagyonát összhitelezőinek engedje át, csődbeli vagy csődönkivüli eljárás útján. Hogy mit kell az átvevőnek a rendes kereskedő gondosságával tudni, vagy mit tudhatna meg ezen objectiv diligentia alkalmazása mellett, azt nem lesz nehéz a bírónak, a ki ezen fogalmakkal folytonosan operál, megállapítani. 43