Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
44 Az előadó úr e helyett azt ajánlja, hogy az átvevő az üzletátvétel előtt gondoskodjék arról, hogy az átvett vagyon mennyisége és értéke záros határidő alatt hitelesen megálla- píttassék és az üzleti hitelezőknek tudomására hozassák; az előadó úr azonban nem czáfolta meg a törvényjavaslat indokaiban ezen javaslattal szemben tett ellenvetéseit, hogy t. i. az eladó nem teheti ki magát annak, hogy az egész concurrentia ismerje üzlete állapotát, clientelláját stb. és megingassa hitelét még mielőtt bizonyos, hogy az üzletet tényleg el fogja adni; ily esetben, ha a vételi ügylet nem jön létre, tönkreteheti üzletének esetleges jó hírnevét, viszont az átvevő is idegenkedni fog egy oly üzlet átvételétől, melynek viszonyai a nyilvánosság előtt a legkisebb részletig feltárattak. A szakértekezleten jelen volt kereskedők ezt az eljárást az említett okokból mindannyian perhorrescálták. Ugyanezen aggályok merültek fel azon javaslattal szemben, mely a hitelezők hathatósabb védelme szempontjából oda irányult, hogy az 1. §-ban foglalt korlátozását az átvevőnek csak azon esetben engedtessenek meg, ha az átvétel előtt módot nyújtott az átruházó hitelezőinek, hogy követeléseiket vele közöljék. Nem az volna itt a baj, hogy mint az előadó úr mondja, rosszakaró egyéneknek mindig módjukban állana álkövetelések bejelentése által a szándékolt üzletátruházást megakadályozni, hanem az, hogy ily hirdetés esetén az üzlettulajdonos hitele teljesen megrendülhetne és káros visszahatással volna az egész üzletre. Ezek után kétségtelen, hogy a t. előadó úrnak sikerült kimutatni, hogy könnyebb üzletátruházásokkal a hitelezőt megkárosítani, mint őt törvényhozásilag a megkárosítások ellen megvédeni. Sikerült kimutatni, hogy a törvényhozónak itt előbb számos átörökölt és jogrendünkben gyökerező jogelvekkel és doktrínákkal kell megküzdenie, mielőtt a szükséges védelem alapjait meg tudja teremteni. De ha egyszer a törvényhozó azon kényszerhelyzetbe jut, hog.y a kérdés szabályozása elől ki nem térhet, akkor meggyőződésem szerint szerencsésebb megoldást nem találhatott volna, mint a mely a szóban levő törvényjavaslatban lefektetve van, mert ezen megoldás szerencsés combi- natióval hozza összhangzásba az összes itt szóban jövő és egymással harczban álló érdekeket. 44
