Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
33 előadó úr is egyik kiváló tagja, saját tevékenységében a bajt nem észleli, ebből azonban csak az következik, hogy mert a ma fennálló jogrend keretében e bajt orvosolni nem lehet, a kereskedői körök nem is keresnek a bíróságnál oltalmat. De ebből semmiképen sem következik az, hogy a baj nem létezik, és ha ő méltósága azt a fáradságot veszi magának, hogy elolvassa azokat a jelentéseket, feliratokat és kérvényeket, melyeket az összes kamarák és egyéb kereskedői testületek évek óta a kormányhoz felterjesztettek, ha továbbá informáltatja magát azon értekezletről, mely az igazságügyi ministerium kebelében e kérdésről épen kereskedőkkel tartatott, akkor azt hiszem, hogy le fog mondani arról az igyekvésről, hogy a fenforgó esetben kereskedői köröket akaratuk ellenére védelmébe vegye. Azok a kóros tünetek, melyekre a magyar kereskedői körök rámutatnak, sajátlagos gazdasági viszonyainkban találják magyarázatukat. Ugyanis egy tőke szegény országban, mint a mienk, a forgalmi élet folyamata a hitelműveletek hosszú lánczolatából áll. Az árúk termelőjétől le, egészen a fogyasztóig, többé-kevésbbé mindenki hitellel operál. Csakhogy a hitelnyújtásnak következményei az egyes lánczszemeknél mások és mások. Legfontosabb functiót teljesít a hitel a javak körforgalmának középső pontján, t. i. a kisebb közvetítő kereskedőnél, ki azokat közvetlenül a fogyasztóhoz juttatja. Ez a tényező nálunk rendszerint igen csekély tőkével bir, vagyona tehát sajátképen hitelében, vagyis azon jó véleményben áll, melyet a gyáros vagy a nagykereskedő tisztessége, munkássága, szorgalma és intelligentiája iránt táplál. Ha ez megrendül, akkor ez a tényező elveszti anyagi létjogának legnélkülözhetlenebb alapját. Sok esetben önhibáján kívül veszti azt el, elveszti azért, mert az utolsó lánczszem, t. i. a consumens, űzetni nem tud vagy fizetni nem akar, mindenesetre azonban késedelmesen és nehezen fizet. Népünk még nem vetkőzött ki egészen az úgynevezett natural gazdaságból; mezőgazdasági lakosságunk évente egyáltalán csak egyszer jut pénzhez, s ez egyszer is csak akkor, ha rossz termés nincs, a nem fizetés, illetve a késedelmes fizetés pedig reá nézve nem bir oly következményekkel, mint az árúkat közvetítő kereskedőkre. Az árúforgalom ezen phisiologiájából tehát kitűnik, mily nehéz és milyen 231 3 33
