Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
34 kényes a kisebb kereskedő állása, és mert nincs kisértés, mely a létérti küzdelemben nagyobb és intensivebb volna, mint a család existentiájának a megmentése, és mert a gazdagodási vágy, még tiltott eszközök árán is, korunknak egyik sajnálatos jellemzője, azért találkozunk nálunk oly gyakran a hitelezőket károsító vagyonátruházásokkal. Ily kórtünetekre különben más és más alakban, más országokban is akadunk és engedjék meg, hogy szives figyelmüket felhívjam arra, hogy a nürnbergi conferentiában, a mikor 1859 és 1860-ban a német kereskedelmi törvényt tárgyalták, szóba jött azon kérdés is, vájjon nem kellene-e a kereskedelmi üzletek átruházását a törvény keretében olyformán szabályozni, hogy az üzlet átvevője az átruházó hitelezőinek követelését is kielégíteni tartozzék. Különösen az osztrák delegátusok azon visszaélések által indíttatva, melyek akkor e téren Gáesország- ban napirenden voltak, azt kívánták, hogy az akkor már elkészült osztrák kereskedelmi törvénytervezet 31. és 32. §§-ai vétessenek át a német kereskedelmi törvénybe. A 31. §. pedig ekként hangzott: «Der Übernehmer (Erwerber) einer Handlung, ist zur Erfüllung aller Handlungsverbindlichkeiten des früheren Inhabers der Handlung unter Ausschluss der Einrede, der Vorausklage und der Abtretung des Klagerechtes verpflichtet. Mehrere Übernehmer (Erwerber) trifft als offene Gesellschafter diese Verbindlichkeit solidarisch.» Igaz, hogy a N. C. ezen indítványt, mely sokkal messzebb ment, mint a mi javaslatunk, a mennyiben nem csupán az élők közötti átruházásokra, hanem mindennemű üzletátvételekre vonatkozott és azon sub- jectiv korlátozást sem tartalmazza, mely az átvevő előnyére a magyar javaslatban foglaltatik, el nem fogadta, de ezt nem elvi okokból, hanem azért tette, mert attól tartott, hogy ezen intézkedésnek jogi construktiója nehézségekbe fog ütközni, és mert remélték, hogy a tudomány és bírói gyakorlat fogja majd az élet követelményeinek megfelelően betölteni azt az űrt, melyet a törvényhozás itt nyitva hagyott. Hogy nem elvi okokból történt a visszautasítás, mutatja az, hogy a közkereseti és betéti társaságoknál világosan megállapítja a kereskedelmi törvény, hogy az, a ki egy fennálló társaságba belép, akár történt a czégben változás, akár nem, felelős, még pedig korlát34
