Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Bleuer Samu: Az esküdtbírósági rendszer hiányai [235., 1904]
Dr. Bródy Ernő: T. Teljes-ülés! Eleget kivánok tenni Fayer t. alelnök úr azon felszólításának, hogy szóljunk hozzá a tárgyhoz és felszólalok azért, hogy teljes tisztelettel az előadó úrnak általam különösen nagyra- becsült személye iránt, megjegyzéseket fűzzek felfogásához, a melyet ő a magyar parasztot és a magyar népet illetőleg vall, az esküdtszéki intézmény keretében. A midőn az igen t. előadó úr azon három esetet itt felemlítette, akkor a fősúlyt, gondolom, arra fektette, hogy e három eset kisebb vidéki törvényszékek székhelyein történt, ahol paraszt-esküdtek működtek közre. Technikai szempontból kezelve a kérdést, elsőbben is meg kell állapítanunk, hogy az esküdtbirósági székhelyek mindenesetre nagyobb városokban vannak, mert hiszen azok a törvényszékeknek is székhelyei, a törvényszéki székhelyek pedig rendszerint összeesnek a megyei székhelyekkel, tehát a megyék legelőkelőbb városaival. Ennélfogva úgy vélem, hogy a t. előadó úr csak részleges bírálatot gyakorolt, a melyet általánosítani nem igen lehet. És tovább menve, ha az igen t. előadó úr itt azt állította, hogy ama esküdtszékek legnagyobbára parasztokból teltek ki, akkor természetesen azt is tudnunk kellene, hogy minő elemekből volt tényleg összealkotva az az esküdtszék, hogy abban a társadalom milyen más rétegei és mily mértékben foglaltak helyet és magának a parasztságnak tágabb körén belül foglalkozás és élethivatás szerint kik képviselték ezt a néposztályt? De másrészt kérdem, hogy vájjon a paraszt-elem mai napság még mindig régi állapotában van-e; vájjon a cultura haladásának eszközei, vájjon a vasút és a sajtó elterjedése és fejlődése nem-e ruházzák őt fel az esküdtbirói tiszt betöltéséhez szük279
