Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Grecsák Károly: A kereskedelmi üzletek átruházása [231., 1904]
24 átruházó azt el nem könyvelte s annak fennállása más külső jelenség hiányában a legnagyobb gondosság mellett sem volt felismerhető. — ez a hitelező a legtöbb esetben sem az átruházón, sem az átvevőn követelését megvenni nem tudja. Ez az alanyi korlátozás a hitelezők érdekeinek tehát aligha fog szolgálni. De megfelel-e ez az üzletátvevő ama jogos érdekének, hogy ő kellő biztosítékot nyerjen a tekintetben, hogy csakis előtte ismert tényezők számításba vétele mellett lépjen be az ügyletbe. A mikor a javaslat álláspontján az átruházónak dolosus cselekményeiből eredő kötelezettségek terhelendik majdan az átvevőt, képzelhető-e oly gondosság, a melynek alkalmazása folytán az ilyen természetű kötelezettségek fennállásáról az átvevő tudomást szerezhet. És ő a törvény alapján mégis ki van téve annak, hogy téves bírói mérlegelés esetében, mert a bíró is tévedhet, egy oly kötelezettség teljesítését kell hogy magára vállalja, melyet ő az üzletben kapott értéknek ellenértéke gyanánt soha számításba nem vett, számításba nem vehetett. Ha tehát az átvevő felelősségének ez az alanyi korlátozása a gyakorlatban sem a hitelező, sem az átvevő jogos érdekeit ki nem fogja elégíteni, gondoskodni kellett volna egyrészt arról, hogy a felelősségnek ezen módjával járó előnyökben az összes üzleti hitelezők részesüljenek, másrészt pedig arról, hogy az üzletátvevőnek is megadassák a lehetőség arra nézve, hogy az átruházó kötelezettségeinek miségéről és mennyiségéről oly időben és oly mérvben szerezhessen meggyőződést, mely biztosítékot nyújthat neki abban az irányban, hogy az átruházott üzlettel nem vesz át annak értékét meghaladó terheket is. Én azt hiszem, hogy a javaslat általam perhorrescált álláspontján is, a tervbe vett felelősségnek korlátozását más téren kellett volna keresni és meg is lehetett volna találni. Az összes hitelezők érdekeit meg lehetett volna óvni egy oly intézkedéssel, mely az átruházó hitelezőinek az átvétel előtt módot nyújtana, hogy követeléseiket az átvevő tudomására hozzák, a mely esetben az átvevő nem élhetne azzal a kifogással, hogy ő az átvett üzletnek valamely tartozásáról tudomással nem birt és nem bírhatott. És ugyanilyen intézkedés az átvevőt is abba a helyzetbe juttatná, hogy tudomást szerezzen mind■u
