Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
29 örökhagyó azon joga, hogy vagyonáról halála esetére a törvényes öröklési rendtől eltérőleg is intézkedhessen, nincs korlátozva azzal, ha örökhagyó egy épen ez alapon tett rendelkezéséhez önmaga meg is köti magát. Hogy az öröklési szerződés visszaéléseknek, nevezetesen örökséghajhászat és uzsorás kihasználásoknak válhatna forrásává, nem tapasztaltatott sem nálunk eddig, sem másutt és nem is valószínű. Mert egyfelől az öröklési szerződés tilalma mellett is, az örökhagyóra még sokkal nyomasztóbb ajándékozásokkal, vagy—ha abból indulunk ki, hogy ilyenekre ép azért nehezebben fogja magát elhatározni,— haszonélvezet fentartása vagy életjáradék kikötése mellett eszközölt vagyonátadásokkal és életjáradékbiztosításokkal, melyekkel magától örökhagyó szintén nem von el semmit, ugyanazon eredmény áll elő; másrészt épen az öröklési szerződés, mely a vagyonnak életben való elköltését nem akadályozhatja, legkevésbbé alkalmas arra, hogy biztos kilátást nyújtson plane annyira, hogy uzsorás czélzattal érte ellenértéket is lehetne nyújtani. Hogy az öröklési szerződés megengedése ellen szólna az, (Ind. V. 239.), hogy a kötelmi jogban sem engedtetik meg a vagyonnak élethossziglan való lekötése, egyáltalán nem kellő helyen alkalmazott érv. Mert míg a kötelmi jogban az egész vagyonnak vagy hányadának mint ilyennek átruházása, vagyis successio universalis, még a visszavonás fentartása mellett sem történhetik érvényesen, mert az átruházó magánjogi személyiségének megszűnését jeletené, addig épen az öröklés ezen successio universalis egyetlen lehető esete s az azután egészen más kérdés, megengedhető-e a visszavonásról való lemondás is? Ez az érv továbbá nem zárna ki a hagyományrendelési szerződés megengedését. Pedig a kettő között gazdaságilag semmi különbség sincsen. Maradna az ö. sz. ellen felhozatni szokott ellenvetések közül csak egy, de kétségtelenül nyomatékos, hogy t. i. nem helyes megengedni, hogy az örökhagyó magát megkösse és így megakadályoztassék abban, hogy halálesetre szóló rendelkezéseit a változott viszonyokhoz képest módosíthassa. De vájjon nem áll e ez minden élők közötti ingyenes jogügyletekre, ajándékozásokra, nevezetesen az ö. sz. teljes surroga171
