Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
26 des-nek kell érvényesülnie. A kettő közötti hasonlatosság tisztán külsőleges, mert а К .V.-nél a részesített nem mint ilyen, hanem szintén mint örökhagyó vesz részt a közös actus- ban. Ez természetesen nem zárja ki, hogy adott esetben kétséges lehet, közös végrendelettel vagy öröklési szerződéssel van-e dolgunk? Ezért szükségesnek tartjuk az 1935. §-ban kimondani azt, hogy az ily rendelkezés, ha a végrendelkezők kivehető akarata szerint a túlélő által vissza nem vonható, a mennyiben az öröklési szerződés kellékeinek megfelel, az egyik házastárs halála után úgy tekintendő, mintha öröklési szerződésben tétetett volna. De ha ez az eset fenn nem forog, külön rendelkezés mellőzendő s így visszavonás esetében az 1935. §. 1. bek.-nek következménye, a hatálytalanság áll be; a nélkül, hogy természetesen ily esetben a 2. bek. szerinti értesítésről szó lehetne. De ha gyakorlati tekintetekből a másik házastárs halála után, a túlélő általi szabad visszavonhatásig nem is kellene elmenni, mindenesetre módot kell adnia a túlélőnek a szabad visszavonásra az esetre, ha ő az előbb elhalttól eredő részesítést visszautasítja vagy kiadja. Annyival inkább, mert mai jogunk is ez, a túlélő házastárs általi vissza nem vonhatás újabban állandóan azzal is indokoltatván, hogy ő az előbb elhalt által nyújtott előnyt elfogadta. Következik ez különben már a T. azon álláspontjától is, hogy az utólagos hatálytalanság is hatálytalanítólag hat a eorrespectiv rendelkezésre. Ha a túlélő B. visszautasít A. után, A. rendelkezése hatálytalanná válik s így B. eorrespectiv rendelkezésének is hatálytalanná kell válnia, annál kevésbbé mondhatjuk tehát, hogy vissza sem vonható. (Ind. V. 264. 1.) Ez esetben tehát a visszavonás feltétlenül megengedendő, a mi természetszerűleg csak dispo* sitiv szabály alakjában volna kimondandó, a felek akaratából az ellenkező is lévén következtethető. Ha például A. után házastársa B. visszautasítván, az eredeti rendelkezés szerint már most B. saját rokona C. örököl, meg nem engedhető, mert nem felelhetett meg a felek akaratának, hogy B. a eorrespectiv rendelkezését, melylyel A. rokonát D.-t nevezte örökösnek, visszavonhassa. (így helytelenül Német ptk. 2271. II. és különösen 2298. II. és III. szerint.) 168
