Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
27 A T. 1935. §. 2. és 3. bekezdéseire még a következő két megjegyzés tehető: a) Mindkét esetre nézve a felállított szabály csak kétség esetében állhat, ez tehát kifejezendő. Ezt nem teszi feleslegessé az, hogy az 1. bek. szerint a viszonosság általában csak kétség esetében áll. Mert ha tényleg A. nem is tette volna meg a rendelkezését B. rendelkezése nélkül, azért lehetséges, hogy megengedi B.-nek a maga rendelkezésének egyszerű visszavonását is s ez iránti akaratát hallgatólag vagy kifejezetten kijelenti. Különösen állhat ez a halála után leendő visszavonás vagy módosításra nézve. Igen gyakran előfordul, hogy A. és B. egymást és mindkettőjük hagyatékában egymás rokonait nevezik örökösökké, de megengedik a túlélőnek, hogy mégis visszavonhasson legjobb belátása szerint, például ha egyiket vagy másikat érdemtelennek Ítélné (noha sem az 1795., sem az 1946. §-ok esete fenn nem forog), ha a viszonyok változnak, vagyis oly tág megjelölésekkel, hogy egyszerűen tetszése szerint visszavonhasson. Még gyakoribb, hogy bizonyos meghatározott változtatások engedtetnek meg. Az egyik házastárs megengedi a másiknak, hogy egy gyermeknek, ha rossz útra térne, örökségének csak haszonélvezetét hagyja vagy fordítva, ha megjavulna, az állagot is juttassa. Ilyen esetekben ki nem zárható a felek akarata ellenére a visszavonás, pedig az 1935. §. 1. bek.-nek esete azért fenforog, és így a 2. és 3. bek. strict rendelkezése folytán a szabad visszavonás korlátozva, illetve kizárva van. b) Kétség merülhet fel az iránt, hogy az 1935. §. 2. és 3. bek. ellenére, közjegyzői értesítés nélkül, 'vagy a másik házastárs halála után történt visszavonás általában érvényes-e, ha utóbb, például a részesített halála folytán, úgyis hatálytalanná vált volna? Vagyis ily esetben a visszavonás alkalmával nevezett örökös vagy a törvényes örökös javára nyilik-e meg az örökség ? Kétségtelen, hogy a ratio az előbbi mellett szól, ép úgy mint az öröklési szerződésnél. De ott ki van fejezve (T. 1941. §.), hogy az utóbb tett végrendelet csak annyiban érvénytelen, a mennyiben a részesített sérelmére szolgál. Ellenben az 1935. §. 2. és 3. bekezdéseiből, ennek kifejezése nélkül, az következik, hogy az utóbb azok ellenére tett vissza169
