Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
25 oly közös végintézkedést tegyenek, melyben akár kifejezetten, akár hallgatólag megegyeznek abban, hogy a túlélő egy vagy másik abban foglalt rendelkezéshez kötve legyen. Ez azután, a mennyiben az öröklési szerződés kellékei megtartattak, az egyik házastárs halálától kezdődöleg öröklési szerződés hatályával bíró végintézkedés, vagyis egyszerűen öröklési szerződés és nem végrendelet. Itt azonban épen végrendeletről van szó, tehát nincs hely eannak, hogy a túlélő, noha viszonzott rendelkezéséhez kötve legyen, daczára, hogy a végrendelkezők ez iránti sem kifejezett, sem hallgatólagos akarata nem konstatálható és daczára, hogy az öröklési szerződés kellékei meg sem tartattak. Ey módon korlátolt szerződésképességü végrendelkező (jegyes !) végintézkedéséhez köthető, daczára, hogy a T. ezt megakadályozandó, neki öröklési szerződés kötését meg nem engedi. Ellenkezik ez a rendezés azzal az alapelvvel is, hogy a végrendelet visszavonásáról lemondani nem lehet (T. 1950. §.). Tényleg a végrendelkezők addig, a míg csak közös végrendeletet alkottak és nem öröklési szerződést kötöttek, — utóbbit esetleg egy bizonyos időponttól (a korábban elhalt halálától) kezdődő hatálylyal és feltéve, hogy öröklési szerződést egyáltalán köthetnek: — addig csak függőséget és nem visszavonhatlanságot akartak; a törvénynek tehát ezen függőség következményeit kell szabályoznia és nem a visszavonhatlanságot kimondania. A függőség következménye pedig egyszerűen csak az lehet, hogy a visszavonás által — kivételektől (1846. §.) eltekintve — az elhalt házastárs correspectiv rendelkezése is hatálytalanná válik s az öröklés a törvényes örökösök javára nyílik meg. (Mommsen 161.) Igaz, hogy ez által egyesek a túlélő akaratából eleshetnek az előbb elhalt örökségétől. De ezen lehetőség az előbb elhalt által is akarta- tott s így sérelmes nem lehet. Mert hiszen, ha nem akarta volna, módjában lehetett volna, örökségüket ezen lehetőségtől megóvni (öröklési szerződés kötésével; a házastársnak utóha- gyománynyal való terhelésével). Az indítványozott szabályozás megfelel az öröklési szerződés és a közös, noha viszonos végrendelet közötti különbségnek. Az előbbinél a törvényhozási szabályozásban a megkötöttségnek, az utóbbinál a kölcsönös megdőlésnek, a do ut 167
