Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
meg, mert nem felel meg a felek rendszerinti akaratának. Nem igaz az, hogy a házastársak egyike és másika csak az esetre akarja a 3-ikat részesíteni, ha a másik házastárs már nem él (mint helyettesörököst), hanem ép fordítva az akarata arra irányul, és a rendelkező szeme előtt az az eset lebeg, hogy a 3-ik személy utána, de csak a másik házastárs halála után örököljön (mint utóörökös). Csakis azért, mert az utóörö- kös-nevezés kétség esetében egyúttal helyettesörökös-nevezést is képez, (T. 1869. §.) örököl utána a 3-ik személy közvetlenül is. De természetes, hogy mindegyik végrendelkező első sorban az ilyen végrendeletnél arra gondol és arra nézve intézkedik, hogy ő a másik házastárs előtt hal el, a súlypont tehát a 3-ik tekintetében az utóörökös- és nem a helyettesörökös-nevezé- sen van. Mondhatni, hogy ez csak theoria. De tényleg gyakorlati jelentősége is van. A korábban elhunyt házastárs rendelkezése a 3-ikra nézve nem érvényesül. Igaz, hogy ezt pótolja már most a túlélő házastársnak az ő azonos és az egész vagyonra vonatkozó rendelkezéséhez való kötöttsége az 1935. §. értelmében. De az ilyen 3-ik személyre vonatkozó részesítés nem lesz mindig viszonosnak tekinthető és az 1935. §. alá vonható. Kérdés tehát, visszavonhatja-e az egész vagyon tekintetében a túlélő házastárs például egy alapítványnak vagy egy saját rokonának örökösnevezését is? Hogy ezt saját vagyona tekintetében tehesse, helyes. De a korábbban elhunyt vagyonáról a 3-ik javára végleg intézkedett, ennek az intézkedésnek tehát a correspectivitásra való tekintet nélkül, a túlélő halála után érvényesülnie kell. De hogyan construál- tassék ez a T. 1934. §-a mellett, mikor a korábban elhunyt rendelkezése csak helyettes örökösnevezés volt, a helyettesítés esete pedig be nem állott, tehát úgy tekintendő, mintha nem is tétetett volna? Ugyanez az anomália merül fel, ha a túlélő házastárs a 3-ik személyre vonatkozó, noha viszonos rendelkezést az 1935. és 1946. §§. szerint súlyos sértés okából visszavonhatja; vagy az 1935. és 1943. §§. szerint tévedés, hamis feltevés, fenyegetés és — új házasságkötés után — köteles részre jogosított születése miatt megtámadhatja. Megengedhetetlen, hogy ily ese16 158
