Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
a nekik rendelt előnytől végleg elesnek! Sőt ha az örökhagyó az elválás folytán, a mint rendesen történik is, házastársának részesítését, de csakis ezt, végrendeletileg visszavonja, külön ismételnie kell a fentartani kívánt részesítéseket. Tehát okvetlen ismernie kell a T. 1933. §-át minden örökhagyónak, pedig a végrendeleti öröklést szabályozó törvénynek az örökhagyó rendszerinti akaratát kellene érvényre juttatni, nem pedig a magához való alkalmazkodást igényelnie. A T. szerint, ha a bontó vagy válóper folyamán az egyik házastárs meghal, a közös végrendeletben általa a másik házastársnak és másoknak rendelt részesítések rendszerint hatályban maradnak, de ha a túlélő házastárs egyedüli vétkességének esete forog fenn, akkor nemcsak ő esik el az előnytől, hanem a többiek, például az elhalt házastárs rokonai is. Már mostan világos, hogy ezen különböztetés vétkes és nem vétkes házastárs között nem alapulhat a korábban elhalt bá- zastárs akaratának a két esetben ellenkező magyarázatán. Mert nem tehető fel senki részéről oly objecti vitás, hogy a tőle váló házastárs részesítését azért, mert ez vétlen, vagy azért, mert ő maga is vétkes, fenn akarta volna tartani. Ha mindazonáltal a törvény csak az egyedül vétkes házastársat fosztja meg a befejezett válás előtt is az örökségtől, ez tehát csak egy büntető momentum és nem egy akaratértelmezési szabály lehet. Már pedig a büntetési momentum nem igen alkalmazható a vétkes vagy plane az elhalt házastárs rokonaira, a mint T. teszi. Másfelől ha a bontó vagy válóper folyamán a vétkes házastárs hal meg, minthogy e szerint nem állott be az 1817. §. 3. esete, nemcsak, mint helyes, a túlélő nem vétkes házastárs jut a neki rendelt előnyhöz, de utóbbi után is örökölnek, esetleg az 1935. §. szerint visszavonhatlanul, a vétkes házastárs rokonai. Tehát míg egyfelől az egyik házastárs vétkessége folytán, elesnek az örökségtől a nem vétkes házastárs rokonai is, addig másfelől a nem vétkes házastárs után örökölnek a vétkesnek rokonai is. Véleményűnek szrint ezért a mások javára rendelt részesítések tekintetében, a T. 1933. §-a még mint magyarázati szabály sem tartandó fenn és elegendő az 1915. §. 2. pontja szerint mindig lehetséges megtámadás, 13 155
