Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
14 melylyel adott esetben örökhagyó azon rendelkezései, melyek az utóbb tőle elvált házastárs rokonai javára tétettek, mindenesetre hatálytalaníthatok lesznek. A T. 1933. §-a különben nincs kellően összeegyeztetve az ö. sz.-re vonatkozó szabályokkal. Az 1817. §. eseteinek valamelyike beállván, az 1933. §. ratiójának szempontjából egészen u. a. tekintet alá eső kölcsönös öröklési szerződés az 1840., 1846. és 1947. §§. szerint ugyan egészben hatálytalanná válik, de az abban foglalt egyoldalú rendelkezések (pedig az 1933. §. esetében csakis ilyenekről van szó) az 1948. §. kifejezett intézkedése folytán csak annyiban, «a mennyiben az örökhagyó más akarata ki nem tűnik». Tehát a közös végrendeletben foglaltak mindenesetre örökhagyó akarata ellenére is, a kölcsönös öröklési szerződésben foglaltak csak kétség esetében. 5. §. A kölcsönös közös végrendelet. 1. A T. 1934. §-ában a német ptk. (2269. I.) nyomán azon esetre, ha a közösen végrendelkező házastársak egymást kölcsönösen örökösnek nevezték és a túlélőnek halála esetére mindkettejök hagyatékában mint örököst vagy hagyományost harmadik személyt részesítettek, felállítja azon magyarázati szabályt, hogy kétség esetében a harmadik személy a túlélő házastárs örökösének vagy hagyományosának lesz tekintendő. A T. tehát szintén szükségesnek látta a kölcsönös közös végrendelet ezen typikus esetében az öröklésnek egy külön con- structiót adni, míg ha ugyanezen rendelkezés két önálló végrendeletben történik, az általános szabályok érvényesülnek s így a két esetben, mint látni fogjuk, érdemben is eltérő eredmény áll be. A rendelkezésre állott constructiók, melyek közül a T. a fentit választotta, abból indulnak ki, hogy itt nincs a két házastársnak külön-külön, saját vagyonára vonatkozó és csak tartalomban közös, hanem egy közös vagyontömegre vonatkozó oly két rendelkezésével dolgunk, melyek közül a harmadik személyre nézve csak az egyiké érvényesül. Ez alapon a német közönséges jogban az volt a felfogás, hogy az egyik házastárs halálával ezen rendelkezés az egész vagyontömegre 156
