Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
lü végrendeletnél ugyanazon esetekben csak a házastárs részesítése válik hatálytalanná és ez is csak kétség esetében. (1846. §.) Elegendő okot ezen megkülönböztetésre nem találunk. Nem mondható, hogy míg egyfelől, ha valaki házastársát külön végrendeletben részesíti, lehetséges, hogy ezt a fenti esetek egyikének bekövetkezte mellett is megtette volna, addig másfelől ez ki van zárva, ha a részesítés közös végrendeletben történt. A T. 1846. §-a annak megfontolásán alapszik, hogy minden házastársi részesítés egy hallgatólagos feltevésben történik. Ez tehát tulajdonképen csak megtámadhatóságra vezetne. (I. Entwurf 1783.) Az 1846. §. azonban továbbmenve, minden házastársi részesítést egy hallgatólagos feltételhez kötöttnek állapít meg, a mi azután a törvénynél fogva beálló hatálytalanságot okozza. De ezen is túlmenni és minden házastársi, sőt egyéb részesítést is hatálytalanná nyilvánítani, még ha örökhagyó ellenkező akaratát is fejezte ki és a nélkül, hogy az érdekeltek részéről ellenmondás történnék: semmivel sem indokolható és semmi esetre sem következik a közös végrendelet természetéből. A T. indokolása utóbbival érvelve, abban téved, hogy az 1817. §. 1. esetét azonosítja a 2. és 3. esettel. Pedig ha a házasság semmis volt vagy megtámadható lévén, megtámadtatott, hiányzik azon előfeltétel, mely mellett az 1931. §. szerint alakilag érvényes közös végrendelet alkotható. Helyes tehát, ha a semmiség ex tunc hat. (Ugyanígy Német ptk. 2268.1.) Ellenben ha a házasság utólag csak felbontatott vagy örökhagyó az elválasztást kérte, alakilag érvényesen jött létre a végrendelet. Nem lehet tehát másról szó, mint örökhagyó akaratának megállapításáról és egy magyarázati szabály felállításáról az 1846. §. mintájára, esetleg az egész végrendeletre nézve. (így Német ptk. 2268. II.) Még kevésbbé lehet ugyanis helye az 1933. §. kényszerítő szabályának a mások javára szóló rendelkezések tekintetében. A T. szerint, ha örökhagyó az utóbbi rendelkezéseket fenn akarja tartani az elválás daczára, noha eziránti akaratát talán már a közös végrendeletben külön ki is fejezte és noha a részesítettek a másik házastársnak sem rokonai, sem hozzá közelállók, mégis új végrendeletben kell azokat megismételnie s így ha végrendelkezési képességét időközben elvesztette, ezek 154
