Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
11 az 1825. §. hogyan egyeztetendő össze az 1935. §-al, melynek 3. bek.-e szerint az ilyen végrendelet még csak vissza sem vonható, annál kevésbbé bírhat tehát értelemmel, hogy önmagától érvénytelenné váljon? Szó sem lehet arról, hogy az 1935. §. specialis szabálya az 1825. §. alkalmazását kizárná. Mert utóbbi a végrendelet alaki érvényességének egy kellékét állapítja meg. Az 1935. §. pedig természetszerűleg alakilag érvényes végrendeletet feltételez. Világos tehát, hogy itt a Т.-ben egy hézag van. Kimondandó volna, hogy az 1824. §. 1. pontja szerint alkotott közös végrendelet akkor is érvényes, ha az 1825. §. esete csak egyik örökhagyó személyében áll be. Tényleg azonban, ha az 1825. §. gondolatát általában helyesnek elfogadjuk, annak ratiója áll a közös, sőt a viszonos közös végrendeletre is és semmivel sem indokolható, hogy közös végrendeletet kevesebb alaki garantiával lehessen tenni, mint önálló végrendeletet. Az eredmény tehát tulajdonképen az, hogy az 1824. §. 1. pontja szerinti, időleges hatályú végrendelet egyáltalán nem fér össze az egyik fél halála folytán állandósuló viszonos közös végrendelettel. Pedig (1. Ind. V. 229. 1.) az ilyen kiváltságos végrendeletre a házastársak közös végrendeleténél épen különös szükség van és így az lesz kimondandó, hogy az 1935. §. esetében elegendő, ha az 1825. §. esete csupán egyik örökhagyó szeményében áll be. 4. §. A közös végrendelet hatálytalansága. A közös végrendelet hatálytalanságának és hatálytalanításának esetei természetszerűleg általában ugyanazok, mint az önálló végrendeletnél. Mindazonáltal a T. 1933. §-ában Báhr (1739.) nyomán a közös végrendeletre általában a hatálytalanság egy specialis esetét állítja fel. E szerint a közös végrendelet hatálytalan : 1. ha a házasság semmis volt vagy megtámadható volt és megtámadtatott; 2. ha a házasság felbontása vagy az ágytól és az asztaltól való elválás itéletileg kimondatott és 3. ha az örökhagyó halálakor a felbontást vagy az ágytól és asztaltól való elválasztást házastársának egyedül vétkessé nyilvánítása mellett kérhette és ez iránt a a keresetet megindította. (1817. §. 1—3.) Ellenben az önálló 153
