Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 29. kötet (231-236. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 29. (Budapest, 1904)
Holitscher Szigfrid: Közös végrendeletek és örökjogi szerződések a magyar általános törvénykönyv tervezetében [233., 1904]
10 szöveg mindegyik örökhagyó által, tehát kétszer egymásután írassák sajátkezűleg, a datum is mindkettő által írassák s azután mindkettő által aláírassák ? Miután ez arra vezetne, hogy tulajdonképen nem közös végrendelettel, hanem egy iratban tett két önálló végrendelettel lenne dolgunk, a gyakorlatban kétség fog felmerülhetni, vájjon tényleg ily módon betartandó-e a sajátkezű írás kelléke s nem érvényes-e az a közös végrendelet, melyet az egyik örökhagyó sajátkezűleg írt, a másik pedig külön keltezett sajátkezűleg írt és aláírt záradékkal jóváhagyott ? Külön ily értelmű rendelkezés hiányában azonban, az utóbbi örökhagyó végrendelete érvénytelen lesz már a T. 1842. §-a szerint is, mert hiszen ő «végrendeleti rendelkezése kiegészítése czéljából más okiratra hivatkozik», mely pedig «a végrendelet alaki kellékeink meg nem felel», már t. i. az ő végrendelete alaki kellékeinek, minthogy nem általa Íratott sajátkezűleg. Ilyen rendelkezés tehát a német ptk. (2267) mintájára külön felveendő lesz, hogy a sajátkezű írás kelléke a végrendelet közösségével összeegyeztethető legyen és kétségek felmerülése kizárassék. Külön rendelkezés szükséges aT. 1821. §-nak 3. bek. szempontjából is oly értelemben, hogy elegendő, ha az átadott iratot az egyik örökhagyó sajátkezűleg írta, a másik pedig sajátkezűleg írt záradékkal jóváhagyta. Ellenben felesleges a T. 1932. §.-nak 2. bek.-e, mert az, hogy az aláírásnak és annak a nyilatkozatnak, hogy az okirat az illetőnek végrendeletét tartalmazza, mindkét házastárs részéről kell történnie, már az 1. bek.-ben hivatkozott («mint írásbeli magán vagy közvégrendelet») általános szabályokból következik. Ugyancsak a sajátkezűleg írt és aláírt végrendelet terén maradva ez a végrendelet tanuk nélkül a T. 1825. §. a szerint «csak az esetre érvényes, ha készítésétől számított három hó alatt az örökhagyó meghal». Kérdés, mitévő, ha a végrendelkezők egyike 3 hónapon belül meghal, de a másik a 3 hónapot túléli? Feltéve, hogy a két közösen tett végrendelet nem viszonos, hanem egymástól független, kétségtelen, hogy a 3 hónapot túlélt örökhagyó végrendelete az 1825. §. folytán érvénytelen lesz. De ha a túlélő végrendelete az előbb elhaltéval az 1935. §-ban körülírt viszonosságban áll, kérdés, hogy 152
